Az kimarad valamiből, aki nem jár szórakozóhelyekre fiatalon?

Nem feltétlen, de velem pl így történt...

Beleugrottam 17 évesen egy 7 éves kapcsolatban, aztán úgy éreztem hogy elrobog mellettem az élet.

Mondhatni elment az eszem...

Hát sikerült kibulizni magam, olyannyira, hogy évekkel később, ha meghallottam szt a szót, hogy buli...pofán tudtam volna vágni az illetőt...

Így utólag azt mondom, hogy a 95%-át kihagyhattam volna.

Gyakorlatilag félre siklott az életem és igazából semmit nem adott, de ezt csak utólag tudom így kijelenteni.

Ahogy fentebb írták...

Néha jó kimozdulni, jó társasággal, de ez nem egyenlő a szórakozóhelyekkel.

Érdekes hogy pont egyidős voltam veled mikor ez megfogalmazódott bennem.

Volt egy kolléganőm, ő volt aki állandóan a hétvégi bulikat mesélte és ez miatt kezdtem úgy érezni, hogy én kimaradok mindenből.

Rossz társaság megront hasznos szokásokat...anyám mindig ezt mondta. Az én esetemben 100%-ban bejött.

De ez nem mások hibája, a saját rossz döntéseim voltak.

Szerintem ez attól függ, hogy miért nem jár. Ha valaki szimplán nem szeretne menni, van más elfoglaltsága, hobbija stb., van társasága és velük is inkább más programokat szervez, így jól is érzi magát, akkor szerintem az teljesen rendben van és nincsen vele gond. Nem hiszem, hogy később megbánja vagy úgy érzi, hogy kimaradt volna bármiből is.

Viszont én már most azt érzem, hogy kimaradtam sok mindenből és nem nagyon tudnám már bepótolni, vagy helyrehozni. Gimis koromban kezdődtek el a bulik, kertipartik, iszogatások stb. és én soha nem mentem. A szüleim soha nem engedtek el ilyen programokra, nem mehettem így szinte sehová az osztálytársaimmal (mert más akkor nem igazán érdekelte őket) és nem is alakult ki senkivel sem normális kapcsolatom, engem nem kerestek, nem hívtak már sehová stb. A vége pedig az lett, hogy nem nagyon voltak barátaim, max. csak ilyen felszínesebb dolgokról vagy sulis témákról beszélgettünk két óra között. Aztán emiatt később is nehezen ment a kapcsolatépítés, nem nagyon jártam társaságba, nem voltak jó szociális és kommunikációs képességeim stb., mert egyszerűen akkor én kb. ki lettem zárva a közösségből. Később ez csak több problémát okozott és igazából tényleg azt érzem, hogy nem ott tartok, ahol ennyi idősen tarthatnék. Most 22 vagyok, fiatal, de már most ezt érzem. Valamint én alapvetően vágytam volna ezekre a dolgokra is, és ezért is rossz, hogy kimaradtam belőle.

Itt az a lényeg, hogy az adott illető miért nem jár.

Én azért nem jártam, mert ahol laktam a szórakozásra kocsma és disco volt. A korombelieknek pedig az volt a szórakozás, hogy addig isznak, még talpon vannak. Én élményeket akartam, amire jó visszaemlékezni, és nem azt, hogy tudjam milyen, amikor 1-2 napig rosszul vagyok, vagy azt sem tudom mit csináltam bizonyos idő után. Ráadásul a "tuc-tuc" zene se jött be. Én nem bántam meg.

32/F

Én is ilyen voltam. Mostmár nagyritkán el esz a fene egy-egy szórakozóhelyre néhány órára, de most is előfordul, hogy csak addig tartok a baráti társasággal, amíg iszogatunk, beszélgetünk. Ha indulunk bulizni, akkor én hazafelé veszem az irányt. Tudják, hogy rosszul vagyok a buli helyektől (volt, hogy pánikrohamot kaptam a tömegtől és konkrétan rohantam hazáig, mint akit kergetnek :D), ritkán tudom magam elengedni, így nem erőltetik, ismernek, elfogadják, hogy ilyen vagyok. Ha megyek megyek, ha nem nem.

Mivel én ilyen voltam és vagyok, nekem így esik jól, ezért nem bántam meg semmi ezzel kapcsolatos tevékenységem. Azt bánnám, ha úgy mennék el, hogy semmi kedvem.