A vírus elhozta ezt a jövőt?

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Bár én már abba a generációba születtem, amelyik e-mail címmel és lájkokkal született méhlepény helyett, szerintem lesz nagyobb reneszánsza is még a “social media detoxnak”, nem veszendő ügy.

Hogy miért nem kizárólag borús végkimenetele lehet a dolog, ajánlom elolvasásra Ray Bradbury - Fahrenheit 451 című regényét. :)

Nincsen ilyen vilag, nem hozott meg el semmi ilyesmit a virus, nem tudom, te hol elsz. Az internet lehetosegeit eleg regota kihasznaljak mar azok, akik ezt kenyelmesebbnek erzik, de en ha bemegyek pentek este a varosba, azt latom, hogy jelenleg is tomve van minden hely, az emberek offline soroznek, buliznak a barataikkal, a strand multkor tele volt, amikor turazni mentunk szinten nehany hete, nem mi voltunk az egyeduliek, fiatalok, csaladok, mindenki maszkalt meg arrafele. A bevasarlokozpontok tele vannak, a parkok, utcak stb mindenhol emberek, a tomegkozlekedesen ugyanolyan tomeg van es nyilvan nem mindenki dolgozni megy epp, van aki programra, randizni, parjahoz, stb.

Amire van lehetoseg, azt mindig ki fogja hasznalni sok ember, de a szemelyes talalkozast nem fogja tudni teljes mertekben kivaltani az online ter, ez csak egy jo eszkoz arra, hogy akkor is tudjuk tartani a kapcsolatot masokkal, amikor nem erunk ra elmenni, faradtak vagyunk stb. (Mert pl en hetkoznap ritkan megyek el talalkozni a baratokkal munka utan, nehezen osszeegyeztetheto, ettol meg csevegunk, de pentek delutantol vasarnap estig inkabb az offline programokat preferalom.)

Nem értek egyet azzal, hogy ezt a vírus hozta el, mert sokkal több köze van hozzá a digitalizációnak. Azért érzed azt, hogy ez most egy új dolog, mert az ország olyan szinten maradi, mint ha még mindig a 90-es években élnénk. Ilyen téren jót tett neki a vírus, mert legalább rá lettek kényszerítve az emberek pl. az oktatás digitális fejlesztésére. Az már más, hogy az oktatók/tanárok továbbra sem értik ennek az előnyét, és nem tudják kihasználni, mert nincs egy egységes tájékoztatás/rendszer arra vonatkozóan, mit/hogyan/mivel csináljanak.

Az online interakciókkal sem értek egyet. Amíg a webcamos hölgy szája/egyéb testrésze nem nyúlik át a képernyőn, addig az még mindig csak egy videó, nem a valóság.

Mind magànyos mégis, akinek csak online kapcsolatai vannak es nem képes a valodi szocializàciora.

Szoval nagyon nincs még itt az a kor, hogy elég lenne egy online lelkitars, -baràt, -ismerös, -haver, -szerelem, online megtanulni a munkahelyi tapasztalatokat, vagy online férj/feleség ill hàzassàg, online gyerek

Az olyan alapvető emberi szükségleteket, mint pl a személyes találkozásra való vágy nem lehet ennyire rövid idő alatt kiölni az emberiségből (de szerintem soha nem is lehet majd, pl hogy nézne ki egy család, ha anyu és apu csak neten tartanának kapcsolatot...)

Az, hogy most sokan az online kapcsolattartást választják a személyes helyett csak a szükség miatt van. Nyilvánvalóan sz#rabb így élni, de még mindig jobb pl fél éven át csak telefonon beszélni a nagymamámmal, mint egyszer meglátogatni és véletlenül megfertőzni.