Mennyire durva ez a lecsúszás?

Nos... saját magadnak köszönheted. Te nyúltál alkoholhoz. Nem tudom, milyen háttered van és volt, szerető szülők, vertek-e, terrorizáltak otthon vagy máshol. Igazából az ok valamennyire mindegy is, mert az alkohol nem megoldás semmire. És nem, nem voltam függő, hogy tudjam, mennyire nehéz leszokni. Szerencsére soha nem vágyom alkoholra, nem ízlik. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az önsajnálat egyszerűbb, mint leszokni.

Még nem késő. Valamilyen csoport, vagy ha van akkor elvonó (azt tudom, hogy drogosoknál van, de azt nem, hogy alkoholistáknál is), aztán hatalmas akaraterő, hogy ne szokj vissza. Utána, figyelem elterelésként és fejlődésként, menj szakmát tanulni vagy levelezőn egyetemre, ahol elkezded és megcsinálod.

Nem feltétlen kell egyetemre menni, csak ha szeretnél, ahogy szakmát sem kell tanulni. Ha annyira meg akarsz halni, egyszerűbb a hídról leugrani vagy ezer más mód, de aki tényleg meg akarja tenni, az csinálja, nem kérdezi. Ha csak bánatos vagy... mindenki szokott az lenni élete során.

"Élet ez egyáltalán?"

Igen, a tiéd. Változtass rajta, ha akarsz, de ehhez ismételten akaraterő kell, neked kell tenned érte. Helyetted senki nem fog leszokni.

Nekem se izgalmak tengere az élet, óvodásként is már unalmasnak tartottam az egészet, máig így van, de ettől még tanulok és tanulok, mert sajnos, van még hátra legalább 40-50 évem, amit valamivel ki kell tölteni.

Ide vezet a "jó társaság" meg az "egyetemen élni kell, egyszer fiatal az ember" mentalitás.

Én jártam egyetemre pár éve, bőven volt az ismertségi körömben, évfolyamomon is sok ilyen akit más se érdekelt csak a buli, az ivás meg a nőzés/pasizás.

Én szerencsére teljesen antialkoholista vagyok, nem is bírom, meg emetofóbiám is van (halálosan rettegek a hányástól), ezért sosem ittam, nem jártam buliba, fesztiválozni stb., de sok olyan embert láttam a saját ismertségi körömben akik hozzád hasonlóak voltak, sőt nem csak egyetemen, de már gimiben is a fél osztály úgy bírta ki a hetet hogy vasárnaptól a hétvégi buli volt a szeme előtt, sőt már általánosban is volt 3-4 ilyen gyerek az osztályban, akik 7.-ben (azaz kb. 13 évesen) már azzal dicsekedték végig a januárt, hogy a szilveszteri bulin ki melyik csapba vagy utcasarokra hányt a piától stb.

Szóval amit ki akarok ebből hozni hogy mivel tapasztaltam hogy rengeteg ember ilyen, és ugye gyakran hátrányba kerül az aki nem tart a többiekkel, így gondolom te is ennek az áldozata lettél. Ha ez valamennyire segít, nem vagy egyedül, nagyon nem. Szerintem a fél ország ebben a cipőben van csak van aki jobban, van aki kevésbé, van aki bevallja, elismeri, és van aki tagadja.

Nem mondom hogy egyszerű a helyzeted, de azt sem hogy minden veszve van. 30 évesen még azért van kiút, de ehhez borzasztó nagy akaraterő kell, kitartás, szakember segítsége (igen, nem szégyen igénybe venni segítséget, eleinte én is rettegtem megemlíteni mások előtt azt is ha a háziorvoshoz el kellett mennem, nem hogy pszichológust meg ezeket, de idővel rájöttem hogy nincs mit szégyellni).

Keress valami más elfoglaltságot, keress valamit amiben örömöd leled, egy sportot, egy foglalkozást, egy könyvet, egy filmsorozatot, akármi, a lényeg hogy legyen amire tudsz koncentrálni, ami kikapcsol, úgy talán könnyebb. És még egyszer: szakember. Egyedül nem nagyon fog menni. Sok sikert és kitartást!

Igen, gáz. És nem, ez nem élet. De az már egy jó felismerés, hogy rájöttél, hogy alkoholista vagy.

Ajánlom az elvonót, és legyél nagyon kitartó, legyen nagyon sok akaratod, és le fogsz tudni szokni. MC Hawer is leszokott elvégre, pedig kemény alkoholista volt.

Kezet foghatunk. Nagyon jó eszű gyerek voltam, de amennyire alapjaraton okos annyira kibszott lusta. Szorgalom alig. Középsulis éveimben tört meg vmi a személyiségben, anyámék olyanokat rameroltettek amiket/olyanokat én nem is szerettem volna(suli, diakmelo)

Nem alakult ki bennem h mi akarok lenni, mivel akarok foglalkozni. Ebből lett egy szakma ami egy szar de legalább sikerült túl sok évet eltolteni benne, ill. Egy másik amit menekülőnek szántam,de az meg tévút lett.

Szóval én is itt vagyok a 30 küszöbén és fogalmam sincs h merre induljak el, próbálom keresni az utam. De legalább munkám sincs, párkapcsolatom is hanyatloban, szál minden fasza...

Alkoholhoz v bármi máshoz egyelőre nem nyúltam. Ha akarsz még ezekről dumálni nyugodtan dobj egy privit, hátha megtalaljuk a vilagmegvalto megoldasunkat:D

Bazsi, Bazsi,

akkor nem is a főnök volt alkesz az alapítványi iskolában, hanem te?