A bipolárisok sokat hazudnak?

Hazugság fogalmát tisztázni kell. Sokan, nagyon sokan nem tudják ezt! Hazugság mögött van egy szándék, hogy ne az egyén számára valóságosat, igazat mondja és ezzel mást megtévesszen.

Itt egy példa: ha én beszélgetek a plüss macimmal és az nekem válaszol, nekem ez valóság. Ha erről beszámolok másnak, azt gondolhatja, hogy hazudok. Közben meg egyáltalán nincs erről szó.

Ha a sebességmérőm nem mér pontosan és azt mondom, hogy 70el mentem biztosúr, nem hazugság még akkor sem, ha 95-el fotózott le.

Az, hogy a másik hazudik, az egy vád.

Az, hogy a másik nem mond el a teljes igazságot az egy vélemény, vagy egy megfigyelés.

Az, hogy valótlanságot állít valaki szintén nem vád, hanem egy megfigyelésen alapuló vélemény.

Tehát egy bipol akár ellent is mondhat magának az ingadozásai fázisában, attól még egyik sem lesz alapvetően hazugság, mert egyik sem igaz. Abban a szituációban teljesen máshogy látja a valóságot (apám bipo és kognitív disszonanciája is van és nárcisztikus, akár az anyja volt). Az ő fejében más volt a valóság, mint, ami körülötte történt és még a saját agya is megtrükközte és nem tudta eldönteni, melyik torz kép volt amit képzelt és melyik történt meg.

Ilyen formán a hazugság nem értelemezhető.

Én is diagnosztizálva vagyok vele, de egyáltalán nem hat negatívan a kapcsolataimra, nem hazudok ismerősöknek, csak ha nagyon szükséges, de általában megpróbálom olyan emberekkel körbe venni magam, akikkel felszabadult, őszinte tudok lenni.

Egy ideig viszont, főleg 14-15 évesen rengeteget hazudtam szeretethiány miatt, és elég manipulatív is voltam, amit bánok... akkor ugye megindultak a hormonok, amik még rátettek erre a betegségre egy nagy lapáttal és nem voltam képes kezelni a sok hangulatingadozást, úgyhogy mondvacsinált dolgokkal próbáltam leplezni, hogy amúgy valami nem oké a lelkemben. :'D

Ismerek 3 másik ezzel küszködő embert, közülük 2-en vannak diagnosztizálva, az egyikkel kapcsolatban csak erős gyanúm van, hogy ilyesmivel harcol.

A 3 közül egy olyan, aki a kelleténél többet hazudik és egy aki csak bizonyos személyeknek szokott.

Egyébként mondhatni "természetes" egy ilyen embernél a hazugság, hiszen akár 5 percenként hirtelen átkapcsol valami a fejünkben és teljesen más módon látjuk a világot körülöttünk, szóval amit előzőleg saját elvnek tekintettünk, a következő pillanatban elidegenedik tőlünk, és ezt nehéz feldolgozni és úgy elmondani másnak, akiben nem zajlik le a folyamat, hogy ne tűnjünk magunkat arcon köpő embereknek. :p

Olyan van, hogy a hangulatom változása miatt mást mondok. Pl. el akarok menni étterembe , fél óra múlva meg már azt mondom,hogy nem. Tehát az első állításom lehetne hazugságnak nevezni, de az akkor tőlem tök őszinte volt.

(Tudom, elég sarkos példa, de remélem a lényeg átmegy).

A hagyományos értelemben vett hazugságot viszont Szerintem semmivel nem művelem többet, mint mások, sőt sokszor inkább bántó tud lenni az őszinteségem.

Valószínűleg ez az ismerősöd a bipoláris zavartól függetlenül is hazudós...