Mit tegyek, ha elkövettem egy bődületesen nagy hibát 11 évesen és fent van az interneten, bárki rákereshet?
Évekkel ezelőtt elszöktem az iskolából, mert már nem bírtam tovább azt a lelki terrort és zaklatást, amit az osztálytársaimtól kaptam, és egészen este 10-ig nem kerültem elő. A rendőrség nyomozást folytatott, és több weboldal is kiírta, hogy eltűntem (ezek nagy weboldalak, több százan megosztották, és a helyi weboldal is írt róla.) Anyámnak is ki kellett írnia fb-ra, hogy eltűntem, 60-an megosztották, unokatesóm is kiírta fb-ra, azt 270-en (!) megosztották. Az egész város engem keresett, és az egész megye tud róla, hogy eltűntem, és a mai napig úgy tartanak számon, mint egy gyilkost. Megbámulnak az utcán, összesúgnak a hátam mögött. Ezekkel próbálok nem foglalkozni és többnyire emelt fővel járok, de így is nehéz. Volt rá "mentségem", mert bántottak az osztálytársaim, de ezt nem tudja mindenki. Nekem az a legrosszabb ebben, hogy rá lehet keresni az interneten, és ez a dolog frusztrál. Ha nem lennének fent ezek, és nem lenne fent a képem, akkor talán még le is tudnám tagadni, de sajnos fent vannak.
Ez számomra ciki dolog, és tudom, hogy egyesek szemében nem olyan nagy kaliberű dolog, mintha mondjuk meztelen képeim lennének fent az interneten, de ha meztelen képeim lennébek fent az interneten, akkor az max csak privát üzenetekben lenne, és nem fent az interneten, ahol bárki rá tud keresni.
válasza: válasza:
válasza:“ mai napig úgy tartanak számon, mint egy gyilkost.”
Szerintem paranoiás vagy, és bebeszéled magadnak. Évekkel ezelőtt történt, hidd el, hogy nagy valószínűséggel rajtad kívül ez senkit nem érdekel már.
válasza:"egyesek szemében nem olyan nagy kaliberű dolog, mintha mondjuk meztelen képeim lennének fent az interneten, de ha meztelen képeim lennébek fent az interneten, akkor az max csak privát üzenetekben lenne"
Képzeld el mit élhetett át Amanda Tod, a társadalom öngyilkosságba taszította ezt a kislányt ahelyett hogy támogatta volna lelkileg, mert áldozat volt és nem bűnös, és szégyen az emberek viselkedése ilyen helyzetben! És akkor máris nem úgy gondolsz a kérdésedre mintha olyan ciki lenne. Áldozat voltál, valahogy oldani akartad azokat a bántásokat gyerekként, de ezzel megrémítetted a szüleidet, lényeg hogy jól alakult és megvédtek a további nehéz helyzettől. Nem tartozol senkinek semmivel, ismeretlennek se magyarázattal. A te életed éld úgy hogy boldog legyél!
Neked volt egy lelki problémád, mert zaklattak az osztálytársaid, nem tudtad elmondani a szüleidnek, és meneküléssel próbáltad kezelni, amire a szüleid természetesen ország világ keresésbe kezdtek többed magukkal. Próbálj továbblépni.
válasza:Szerintem paranoiás vagy, és bebeszéled magadnak. Évekkel ezelőtt történt, hidd el, hogy nagy valószínűséggel rajtad kívül ez senkit nem érdekel már.
Mert te aztán tudod. Képzeld, nem vagyok paranoiás. Ha annyira nem érdekel senkit és lerágott csont már, akkor az ortopédián miért kérdezték meg, hogy én voltam-e az a kislány, aki eltűnt? Ha ennyire nem foglalkozik vele senki, és elfelejtette mindenki, akkor az osztályfőnököm miért kérdezte meg, hogy miért tűntem el annak idején? Ha nem foglalkoztat ez senkit, csak én vagyok paranoiás, akkor miért szóltak be a múltkor gúnyosan, hogy nehogy eltűnjek, mert akkor az egész rendőrség velem lesz elfoglalva?
Igen, el fogok költözni innen jó messzire, de az még csak évek múlva lesz.
válasza:Az első dolog, hogy tisztázd és tedd magadban helyre a dolgokat. Ne menekülni akarj, hanem szembenézni a dolgokkal, és azokat helyén kezelni. Igazad van abban, hogy hülyeséget csináltál. Az internetnek nagyon sok előnye van, de tény, hogy ilyen szituációkban előjön a hátránya, valamint az, ha valaki meggondolatlanul cselekszik az könnyen megbélyegezheti az illetőt elég hosszú időre. Hibátlan, tökéletes, mindig erős ember nem létezik.
Az írásodból nekem az jön le, hogy kisebb városban lakhatsz, ha ennyire mindenki tisztában van ezzel a dologgal. Az emberek szeretnek "csámcsogni" dolgokon, s megjegyezni azokat, és évek múlva is felemlegetni. Igaz ez a rosszindulatú, pletykás, és megkeseredett emberekre. Akikből van nagyon sok, sajnos. Meg kell tanulni őket ignorálni, vagy pedig hatásosan visszaszólni. Lehet belőle konfliktusod, tény. De a többség morogni fog, de következőleg meggondolja, hogy bekóstoljon, mert tudni fogja, hogy nem marad szó nélkül a viselkedése. Ahogyan fogalmazol nekem az körvonalazódik, hogy valószínűleg azért is foglalkoznak még vele, mert könnyű céltáblának látnak, és látják, hogy ezzel téged zavarba tudnak hozni, feltudnak idegesíteni.
11 évesen bőven gyerek voltál. Mindenkinek vannak érzelmei, még a felnőtteknek is. De átlagosan egy gyerek azért védtelenebb, érzékenyebb. Ebben semmi kivetnivaló nincs. Ahogy nő az ember, úgy tanulja meg ezeket. Én is a saját tapasztalatomon tanultam meg nagyon sok mindent, és mostanra sokszor meglepődik, amikor visszagondolok, hogy mennyire kiállok magamért, amit korábban nem tettem meg.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!