Nők, ti is érzitek, hogy mennyivel nehezebb megoldani a biztos megélhetést, mint a férfiaknak?

Én nem tapasztalom. Programozó vagyok, viszonylag férfias szakmában dolgozok, de az üvegplafonnal és elnyomással általban a tehetségtelen és lusta kolleganők szoktak jönni, akiknek büdös a munka és a könnyebb úton szeretnének haladni.

Egyre több a családbarát munkahely, nagyobb cégek óvodát vagy játszóházat is kialakítanak, hogy könnyebb legyen a gyerekeseknek. Karácsonykor pl először a családosok mehetnek szabadságra, utána osztozhat a maradék akinek nincs gyereke.

Válás esetében egyértelműen nőpárti a jogrendszer sajnos, nagoyn nehéz egy édesanyától elvenni a gyereket, még akkor is ha kimondottan rossz hatással van rá az anyja és alap dolgokat nem tud neki biztosítani. A férfiak akik tényleg szeretnék a gyereküket nevelni nagyon nehéz helyzetben vannak. Válásnál borítékolható, hogy a nő kapja az ingatlant is, mivel nála van a gyerek.

Összegezve, én még nem láttam olyat, hogy egy szorgalmas, okos nő, ne kapott volna anyagi és erkölcsi megbecsülést és gondjai lettek volna a megélhetéssel.

Most küldtek el két kolléganőt, burkoltan de egyértelműen azért, mert tavasszal a karantén miatt otthon kellett lenniük a gyerekekkel, és fél a főnök, hogy ha jön a második hullàm, megint nem tudnak jönni. Nem olyan munka, ahol van home office. Láss csodát, két tapasztalatlan, fiatal férfit vettek fel a helyükre.

Szülés, GYED után ide senkit se az előző munkakörbe vesznek vissza, hanem egy szinttel lejjebb, hogy "legyen ideje a családra". Persze. Inkább azért, mert tudják, hogy ovi alatt sokat leszel vele táppénzen. Így a női kollégák karriere évekre megtorpan, amit sose tudnak behozni. Ezért van adott szint felett csak férfi vezető.

De "jó" munkahely, mert ide legalább visszavettek, és jól fizet. Eddig. De most ez k...korona ezt is szétveri.

Szerintem néhány szektort leszámítva nem sokkal nehezebb és a környezetemben is ugyanolyan arányban látok sikeres, jó munkahellyel rendelkező nőket, mint férfiakat.

A gyerekvállalás valóban megnehezít mindent, de egyrészt nem mindenki vállal gyereket, másrészt ha az ember vállal, akkor jó esetben tudja, hogy ez mi mindennel jár és eszerint alakítja a döntéseit. Ezért is vannak ennyien, akik nem huszonévesen lesznek anyukák, még a karrierjük elején, hanem harmincas korukban, amikor már kiépült a megfelelő tapasztalatuk ahhoz, hogy ne okozzon gondot az, ha egy időre kiesnek a piacról. Dolgoztam olyan szektorban, ahol 75% női arány volt a cégnél (beleértve a felsővezetést), most olyan cégnél dolgozom, ahol a menedzserek 50%-a nő.

*Csajok: Csajként nehezebb megélni.*

Csajok:

- Az egyik a használt fürdővizével keres pénzt.

- A másik néha felvesz egy kutyajelmezt és milliókat keres.

- A harmadik patreonon pénzt keres azzal, hogy mosolygós képeket tölt fel.

- A negyedik egy mikrofonba hangokat ad ki.

Igazából tök jó a helyzetetek, de még egymást is visszarántanátok a frusztráltságotok és irigységetek miatt. Lásd a lepontozott válaszok. Még azt sem viselitek el, ha valaki normálisan ír a helyzetetekről.

Azt észreveszem, hogy nőként nehéz állni a sarat a férfiak világában (építőmérnök vagyok, vezető pozícióban dolgozom). Személyes találkozásnál egy tárgyaláson, szakmai konzultáción, akármin az első pillanatban mindig látom a meghökkenést. Beszéltünk korábban e-mailben, telefonon, de a megrökönyödés akkor is mindig kiül az arcokra, amikor meglátnak. Fiatal nő vagyok és annyira talán nem is csúnya. Sokan nem gondolják, hogy esetleg még a szakmai témákhoz is hozzá tudok szólni. :) Főleg az idősebb férfiakra igaz ez, a fiatalabb, modernebb gondolkozású férfiaknak ez már kevésbé jelent problémát, de azért mindig bizonyítanom kell mielőtt hagyják, hogy érdemben beleszóljak bármibe is. Vagyis a férfiakkal szemben én nőként dupla köröket futok általában. Összességében ez engem nem zavar. Ösztönöz, hogy mégjobb, még felkészültebb, még határozottabb legyek, hogy azért se találjanak rajtam fogást.

A megélhetésem abszolút biztosított itt és máshol is viszonylag gyorsan találnék munkát. Az más kérdés, hogy hasonló beosztásban a férfi kollégám érezhetően többet keres, de mondjuk 20 év + tapasztalat is írható a számlájára, így nem tulajdonítok neki komolyabb nemek közti különbségen alapuló jelentőséget.

Én azt mondom egy céltudatos nő tudja eladni magát! Igen, hátránnyal indulunk sok mindenben, de betudunk tölteni felelős pozíciókat, tudunk nap mint nap férfiakat irányítani és ha eljön az idő, annak a gyereknek van egy apja is, aki legalább annyira szereti a közös gyermekünket, mint én és legalább annyira részt is vesz az életében. Alkalomadtán otthon tud maradni ő is a beteg gyerekkel, vagy tudja vinni ő egy-egy napon a bölcsis beszoktatásra. Nem kell, hogy ez csak az anya terhe legyen. Ezt is fel lehet úgy vázolni egy interjún, hogy előnyödre váljon, azt érezzék, hogy nagyon programozott, tervezett, határozott és tudatos vagy, bármit megoldasz. Ergo mindent megteszel annak érdekében, hogy a te magánéleted a munkahelyed számára semmilyen hátránnyal ne járjon (és jobb esetben fordítva is így legyen).

Végezetül pedig: A nagyobb multiknál pont azt látom mostanában, hogy egyre fontosabb céljuknak tekintik kiegyenlíteni a nemek arányát minden szinten.

Én tudom, hogyha egyszer felállok ebből a székből és évekig otthon babázok, nem fognak visszavárni a helyemre. Ez egy ilyen hely, felkészülök rá minden tekintetben. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy fel fogom találni magam és nem fog zavarni, ha esetleg egy picit kevesebb pénzért találok máshol mást, mert akkor már nem a karrierem lesz az első és én úgy érzem, hogy ez így helyes!