Miért bámulnak egyesek engem ennyire furcsán?

Nem hiszem, hogy tényleg így van, szerintem csak te érzed így, mert bizonytalan vagy magadban.

Főleg egy nagyvárosban nem igazán bámulják egymást az emberek. Én Budapesten se nem látok, se nem hallok, csak megyek. Az emberek tömege egy nagy massza, amin át kell verekednem magam, és pont nem érdekel, ki hogyan néz ki, vagy hogyan mozog.

Pont ezért csodálkozom mindig, amikor valaki az utcán akar ismerkedni; hisz nem is figyelünk ott oda egymásra. Nyilván, ha valaki pl. útbaigazítást kér, annak segítek, de ennyi.

Még ismerősök mellett is simán elsétálok úgy, hogy nem veszem észre őket.

Szóval nyugi, nagyvárosban biztosan nem bámul téged senki.

Le fogja írni pár ember, hogy csak beképzeled. Volt már pár ilyen kérdés...

Pedig engem is érdekelne az ok, mert engem is szoktak bámulni.

Hát, akkor úgy mondom, hogy ÉN nem bámulok senkit soha, és azt sem vettem volna észre, hogy engem bámulna bárki. Mindig a gondolataimban vagyok elmerülve, örülök, ha nem sétálok át a piroson, vagy megyek neki valakinek.

Felőlem hupilila haja is lehet, azt sem veszem észre.

De a legtöbb ismerősöm ugyanezt mondja és tapasztalja.