Mit tegyek, ha nem vagyok normális és betegesen féltékeny és irigy vagyok?

Nem állunk olyan anyagi helyzeten, mint az osztálytársaim, és nekem nincsenek olyan ruháim, mint nekik, nem cserélhetem le másfél évente a telefonom, mint ők, nem megyünk olyan helyekre nyaralni, ahova ők. Folyton azt lesem, kinek az anyja mit tesz fel a facebookra, hova mentek nyaralni, és olyan rossz érzés. Egy ideig szidom őket, aztán lenyugszom. Amikor az egyik osztálytársam mondja, hogy van barátja, akkor próbálok jó képet vágni ehhez a dologhoz, de amint egyre jobban idősödök, egyre nehezebb és egyre kellemetlenebb ez az egész, mert nekem még nem volt senkim se, nem kellek senkinek se, és mindenkitől csak a negatív megjegyzéseket kapom. Nincs értelme az életemnek, senki nem akar velem barátkozni, vagy a barátjának tudni, ilyen téren is mennek az elutasítások. (Nem kellenek privát üzenetek, nem akarok itt ismerkedni senkivel!)