Miért van az hogy ha egyedül vagyok, rám tör a sírás?
20/L.
Egyedül vagyok itthon. Távol vagyok most pár napig a családomtól, egy más városban. Régóta élek így, ezzel nem is lenne baj. De most a lakótársam sincs velem, sem szomszédaim. Nem attól félek hogy valaki betör hozzam, szó sincs róla. Hanem a magánytól. Kint voltam ma pár barátommal, dehát este muszáj haza jönnöm. Most meg megőrjít hogy nincs kihez szólnom, egyedül vagyok.
(Szingli vagyok egyébként ) Hiányzik mindenki, sírnom kell folyamatosan, szomorú gondolataim vannak. Amúgy abszolut nem honvágy, hanem nagyon rosszul érzem magam az egyedüléttől:( Mitől lehet ez?
"(Szingli vagyok egyébként ) "
Pont ezért. De ha ez vigasztal, más is van így vele, csak nem vallja be...
#2 Igen. De mielött megtalálja a párját, találnia kell barátokat. Mert ilyen hozzáállásal egy párkapcsolatot csak gyilkolni lehet.
Keres barátokat! Remélhetőleg lesznek köztük, akik jóbarátok lesznek!
#4 Szoba bérletben laksz, vagy miért nem látogathatnak meg a barátaid?
A túlzott magány érzet is koros.
Én most tényleg magányos vagyok. Új város, messze otthontól. Sok változás. De tudom, és emlékszem tízennégy éve hasonlót mennyivel jobban éltem meg. Akkor nem ismertem a magányt. De most két hozzátartozom, túl sokáig gyászolom. El kellene már őket engednem. Magányom fő oka ez.
Fiatal felnőttek meg sokszor a gyerekkori családi fészket gyászolják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!