Szerintetek túlreagálom, vagy teljesen jogos a reakcióm? Én ilyen érzéketlen, bunkó emberrel semmilyen kapcsolatot nem szeretnék, maximum köszönünk munkahelyen és az utcán, de ennyi.

Munkatársnőm elég kemény, odamondogató ember, de nem az az őszinte, karakán típusból, hanem az, aki csak szimplán érzéketlen és gonosz. A korábbi legjobb barátnőjének is (miután nem tudott több hasznot húzni belőle) azt vágta a fejéhez, hogy bár csapott volna belétek a villám. Én csak ritkán elegyedtem vele szóba (kb. semmi közös témánk nincs, ilyenkor is csak azért, mert egy légtérbe kerültünk), de legutóbb teljesen elképedtem és kiakadtam rá. Úgy hozta a szó, hogy egy beszélgetésben kijelentette, hogy akinek kivették a méhét betegség miatt, az többé nem nő. Nálunk anyukámnak és apai nagymamámnak is volt ilyen műtétje, így gondolhatjátok, hogy esett... A döbbenettől jóformán meg se tudtam szólalni, ami talán jobb is, mert szívem szerint a fejét is letéptem volna. Utólag viszont bánt a dolog, hogy megúszta ennyivel, mintha nem álltam volna ki a családomért, úgy érzem. Alapjáraton nem érdekelne az egész, de undorodom azoktól, akik ennyire érzéketlenek és nem szégyellnek beteg embereket bántani, akár a hátuk mögött is. Nem tudom elhinni, hogy lehet valaki ekkora tapló! Letöröltem ismerősök közül, amennyire tudom, kerülöm, éppen köszönök neki (foghegyről közönyösen), de ha kint találom a kávézóban, azonnal fordulok is sarkon és addig be nem teszem a lábam, amíg ott van. Ti mit tennétek a helyemben? Undorodok tőle azóta ha csak meglátom, ha pedig forszírozná a dolgokat, hogy mi ez a változás, félek, hogy nem állnék jót magamért. Velem nehéz igazán rosszban lenni, de ő teljesen lenullázta magát nálam ezzel a beszólással, főleg, amilyen stílusban mondta.