Más is van úgy vele, hogy nem veri nagy dobra a születésnapját? Eleinte még poén volt minden évben megünnepelni és esetleg szülinapi bulit tartani, de egy idő után maximum annyi, hogy szabadságot vesz ki az ember arra a napra.

Sose vertem nagydobra.

Én alapból nem szeretem ha körülugrálnak. Meg a kötelező erőltetett dolgokat se. Hogy facebookon irogatnak boldog szülinapot közben meg leszarnak csak a face kijelezte nekik. Ki is kapcsoltam. A szűk családdal eszünk egyet, sütünk valami extrát vagy elmegyünk étterembe és ennyi. Pedig szeretek élni csak a felhajtást nem, meg hogy " ez az egy nap rólad szól" mint a szerelmeseknél a valentin nap. És a többi nappal mi van

Semmilyen nagy felhajtásért nem vagyok oda igazából.

Zsinórban 3 szülinapomat szúrták el az elvileg engem szerető emberkék. Azóta nem ünneplem és nem is engedem, hogy bármit szervezzenek.

Nem fontos nekem sem, már a kezdetek óta sem az.

Még tiniként jó volt megünnepelni. Mostmár lassan 10 éve csak egy nap. A hozzám közelállók felhívnak, felköszöntenek és itthon kettesben ünneplünk egy picit a férjemmel, ennyi. Nekem másra nincs igényem. A férjem imád bulizni, neki minden alkalom ok erre, így az övét mindig tágabb körben ünnepeljük. Nincs egyikkel sem baj, csak a közeliek tartsák tiszteletben az ember mit szeretne. Engem a hideg leverne, ha itthon meglepetés buli várna egy átlag napon. Utálnám az egészet. Más meg imádná.

Én sem kérkedek vele - és ez annál inkább is jó így, mert az csak egy állapot, hogy az ember mennyi időt élt meg. Nem érdem és nem is bűn, csak egy állapot...