24 évesen sehol nem tartok?

Én egy kész csődnek érzem magamat. 4 éve elméletileg szorongásos depresszióm van amit kezeltetnem kellene de félek,hogy mégsem ez a bajom vagy esetleg félrekezelnek vagy nem segít a gyógyszer és feleslegesen veszem be, vagy a mellékhatások..szóval igazából nem merem szedni. Adósságból adósságba mászok folyamatosan. Pesten egy galériáért fizetek 100.000Ft-ot úgy hogy a fizetésem 180 ezer vagy kevesebb és emellett a diákhitel törlesztésemet is fizetnem kellene. Emellé van egy lakótársam aki szerintem nárcisztikus és állandóan lehúz lelkileg és befolyásol. Emellé még befigyel a depresszióm és az hogy 5 év alatt több mint 60 kilót híztam. Ebből már lefogytam 10 kilót az elmúlt 4 hónapban de még mindig szörnyen nézek ki. Sokszor átfut az agyamon,hogy így mégis minek éljek..csak közben még bennem van egy kis remény,hogy talán változik de aztán rájövök,hogyha én nem teszek érte semmit akkor nem fog. Csak jelen lelkiállapotomban örülök,hogy nem nyírom ki magam. Ennyi mindenre én nem tudok koncentrálni. Teljesen lefáradok mindentől. Legszívesebben csak az ágyamban feküdnék sokszor, mint ma is. Nem leszek boldog semmitől, mindent fapofával reagálok le. Ha hallom valakinek a halálhírét például akkor megjátszom,hogy érdekel de belül semmit nem érzek. Nulla érzelmem van. Csak a kutyám iránt vannak egyedül érzelmeim és ennyi. A régi barátaimmal sem szeretek találkozni mert ők semmit nemváltoztak én viszont már nem vagyok a régi és belefáradtam,hogy állandóan színleljem,hogy minden rendben miközben nem. Már nem találom meg velük a közös hangot és igazából senkivel sem. Idegesít minden és mindenki. Ti mit tennétek? Hogy állnátok fel ebből a helyzetből? Kioktató kommentektől légyszi mellőzzetek. Tudom,hogy egy csőd vagyok...

24/L