Nem tartjátok undorítónak a kapcsolatokat és a protekciót?

Nem

Nem. Tudod én úgy vagyok vele,hogy ha én teszek valamit valakiért akkor nekem is jól esik a segítség. Konkrétan nővér vagyok, szuperül tudok együtt dolgozni az egyik főorvossal így (kérés nélkül) intézett nekem minden vizsgálatot amikor problémám volt. Ott is behívtak elől. Ennyit megérdemlek ha az életemet a betegeknek szentelem. De cserébe én is segítek a barátaimnak is ha kell. Engem nem zavar ha pl.okmányokat intézek és előttem behívnak mást aki láhatóan haver.. ráérek. Ha inteznivalóm van alapból úgy készülök,hogy várni kellesz. Ilyen az élet.

Annyit hozzátennék,azt viszont nem szeretem ha valakit lefizetnek és azért kap jobb ellátást.. ilyet sokat látok a kórházban sajnos.

Attól függ. Ha úgy jut munkahelyi előnyhöz, hogy hülye hozzá, és olyan esik ki miatta, aki hozzáértő lenne, az valóban undorító. De ne haragudj, elég probléma az, hogy fizetjük a TB-t, de ha valami bajunk van, akkor heteket, hónapokat kell várni, vagy fizetni magánrendelésen, tehát ilyen esetben nem tartom problémának, hogy valaki él az ismeretséggel.

Nem tartom annak. Én is előbb bízok meg egy munkával ismerőst akiről tudom, hogy megbízható, mint egy idegent.

Nekem anno egy ismeretségen múlott az életem, ha nem kérem meg és nem kapok előbb időpontot...

Anyai nagyapám a halála előtt pár hónappal kórházba került, ellátásra szorult, még WC-re sem tudott kimenni. Hagyták fetrengeni pisisen, szarosan, éhesen, szomjasan, amíg a család nem tett le egy kis csúszópénzt a kórházban. Nem mondom, hogy mindenhol ez van, de ilyen is van.