Velem van a baj, amiért nő létemre kínosnak érzem a modern feminizmust?

Nem mondom, hogy (nem tudatosan) nem testesítem meg azt az "erős nőt", amiről a feminizmus szól, mégis szánalmasnak érzem magam, mikor az emberek az összes munkámat egy feminista megmozdulásként értelmezik.

Bár külsőre elég feminin vagyok, műszaki pályán dolgozom, az edzésem kemények és azt sem szeretem, ha valaki kiveszi a kezemből a munkát. De nem érzem úgy, hogy ezzeo bármit meg akarnék mutatni a világnak a női erővel kapcsolatban. Mégis, mikor szóbajönnek ezek a dolgok, egyből mindenki a feminizmusról kezd el dumálni és tolja a "mi erős nők" dumát, gyakran a férfiak leszólásával együtt. Anno egy szakmai csoportban hozzászóltam valamihez, hogy a szakma mennyire képes egymás fejét venni, ha a karrierútról van szó, mindezt "sovinizmusnak" nevezve és ott is egyből az volt a téma, hogy milyen kevés nő van a szakmában és hurrdurr, elnyomják a nőket. Francokat, ha elég nagy a hangja és a tudása az embernek, övé a világ nőként is. Mindegy.

És mikor szóbajön, hogy szeretek sütni a férjemnek vagy szeretek szexin kinézni és örülök, ha valaki megdicséri a külsőm, akkor megy a hőbörgés, hogy miért hagyom, hiszen ellentmondok magamnak.

Nem tudom, én rohadtul kellemetlenül érzem magam, mikor valamit azért csinálok, mert szeretem csinálni, más meg beleképzel egy teljes ideológiát. Még egyetemre járok, itt is tolják néha ezt a mérnöknők maszlagot... Értem is meg nem is. Nem érzem magam jól egy ilyen rendezvényen. Én csak tenni akarom a dolgom és nem feminizmusnak hívni, mert mára úgy érzem, ez inkább pejoratív.

Ha muszáj magam valaminek hívni, inkább az equalistát mondanám. De inkább azt sem.