Miért divat manapság azt mondani, hogy sohase késő a dolgokhoz illetve semmiről sincs az ember lemaradva?

Régen azért szültek a nők nagyon fiatalon, elég sok gyereket, mert nem tartott még ott az orvostudomány, ahol ma tart. Akkoriban egyrészt nem is engedték őket karriert építeni, másrészt ha lett volna rá esélyük, akkor se tudták volna megcsinálni, hiszen a gyerekek fele a 6 éves kort sem élte meg.

Ma már teljesen normális, hogy egy nő 30 évesen szüljön, de abban igazad van, hogy nagyobb rizikót vállal. Valaki 20 évesen is beteg gyereket szül, valaki pedig 45 évesen gyönyörű babát hoz a világra. De az, hogy valaki később, vagy nem vállal gyereket, az nem feltétlen a karrierépítés miatt van. (lehet betegség, korábbi trauma, anyagi gondok...stb.)

Az átlag életkor is jóval magasabb. Apukám 55 éves, nagyapám 71 és le se lehet őket lőni, mindketten dolgoznak, nem érzik magukat idősnek. Az a gond, hogy idehaza ha valaki 65 elmúlt, akkor betolják egy idősek otthonába, és akkor ő lesz a haszontalan, buta idős, akire nincs szükség, így nem csoda, ha úgy érzi, hogy neki már "nincs itt dolga" a Földön. Máshol meg 80 évesen valaki még repülőgépet vezet, vagy borászatot nyit. Egyik tanárnőm 65 évesen kezdett kémiát tanulni, rá két évre leérettségizet belőle, csak azért, mert kihívást látott benne.

A legtöbben nem azért nem váltanak karriert, mert nem fog az agyuk, hanem mert félnek tőle. A tanulást lehet fejleszteni, csak iszonyatosan sokat kell gyakorolni, amivel úgy van vele sok ember, hogy az melós dolog. Valakik inkább életük végéig egy olyan munkát végeznek, amit utálnak, és megbánják a halálos ágyukon, minthogy befektessenek pár évet, de helyette egy normális állásuk legyen, amivel a családjukat el tudják tartani. Pont azért, mert a környezetük azt mondta, hogy már késő nekikezdeni.

Szerintem a probléma ott kezdődik (és ezzel én is egyet értek, hogy ma hatalmas probléma a nyugati társadalmakba), hogy valaki azért nem vállal gyereket mert az felelősség, azzal csak a munka van. Szintén a párkapcsolattal, azzal dolgozni kell, helyette magányosan körbeutazza a világot, és elhiteti a közösségi médiával, hogy ő mennyire boldog.

Hello. Egyrészt nem mindenki megy egyetemre, sosem értem mikor valaki ezt a gyerekvállalás miatt felemlegeti.

Másrészt szerintem mostani szulogeneracio egy resze is vaskosan felelős azért hogy nem a társkeresés/családalapítás vonalra koncentrálnak a fiatalok. A nőket emeled ki... De valahogy az mindig elsikkad hogy a férfiak nem akarnak általában gyereket. És vajon miért?

Namost kezdjük ott, hogy a "száraz tények" és a te igaznak vélt állításaid 2 különböző dolog.

Ez a "30 felett a maradékból kell válogatni" tipik gyakoris hülyeség. Eleve manapság nem arról híresek a párkapcsolatok, hogy holtig tartanak. Másrészt mindenkinek más az igénye, pl. én nem bánom, hogy Béla elkelt, mert nem illenék össze vele, vagyis az nekem jó, ha ő nincs a "maradékban".

Azt sosem értettem, hogy mi köze van az egyetemre felvételiző gyereknek ahhoz, hogy a szülőjének fáj a dereka. Az 50-es éveiben járó szülőnek ígyis-úgyis kell még vagy 5-10 évet dolgoznia, és utána sem fog egyből meghalni, nem a középkorban élünk, az átlag életkor jóval magasabb.

"60 körül sokan meghalnak" :D 20-30-40 évesen is sokan meghalnak.

A 25 felett is késő valamit megtanulni szöveget nem is kommentálnám. Minden a szorgalmon és a kitartáson múlik. Én 20 évesen döntöttem el, hogy természettudományos vonalon tanulok tovább, előtte kémiából 0 azaz nulla tudásom volt. Először OKJ-t végeztem, aztán egyetemre mentem. Nem mondom, aki vegyész középsuliból jött, nyilván előnyben volt velem szemben, de idővel behoztam a lemaradásomat. De persze, akinek annyiból állt életében a tanulás, hogy évekkel ezelőtt érettségin valahogy átcsúszott, meg angolból el tud makogni valamit, annak nehezebb belekezdeni valami újba, de ahogy írták, ennek inkább az az oka, hogy félnek, már előre lebeszélik saját magukat, hogy nekik már mindegy, az ő agyuk ezt már nem képes befogadni, túlbonyolítják, stb.

"Nem biztos, hogy érdemes 2, 3, 4 évig hanyagolni gyereket, házasságot, saját egészséget, mert jajjjj dehátő karriert akar."

Szinte minden diplomával kapcsolatos kutatás azt hozza ki eredményül, hogy a diplomával rendelkezőknek jobbak az anyagi körülményeik. Szerintem igenis megéri befektetni azt a 2-3-4 évet, mert az anyagi stabilitás érzelmi stabilitást hoz, ami mind a gyereknek, mind a házastársnak jobb. Ellenben aki egész életében zsörtölődik a szar munkakörülményeken és fizetésen, jellemzően az válik depresszióssá, alkoholistává, akitől elválnak és akitől menekül a gyerek, ha felnő.