Mi volt életetek legnagyobb hibája?

Volt egy nagyon szimpatikus srác, együtt dolgoztunk egyik nyáron és egyszerűen minden szuper volt, kölcsönösen szimpatizáltunk egymással. Mosolygós volt, vicces, rögtön megvolt a közös téma, nagyon rendes és kedves volt, korban is passzoltunk (2 évvel volt idősebb) és nem olyan volt, aki rögtön az ágyra hajtana. Elég sokat beszélgettünk és voltak hasonlóságok, meg azért pár különbség is, de mindent jól meg tudtunk beszélni. Csakhogy. Egyszer jött ki pont úgy a munka, hogy úgy ténylegesen tudjunk beszélni, itt is csak azért, mert a buszomig volt vagy 2 órám és ott maradtam segíteni neki. Aztán elment az idő, de mondta, hogy ő hétfőig marad és utána megy haza, mert ő ott kapott szállás a hotelban és lejárt a 4 hét. Na, de a lényeg, hogy nem kérdeztük meg egymás nevét,a vége tiszta kapkodás volt, de az felvidított, hogy hétfőn úgy voltam beosztva, hogy még látjuk egymást, de nem így lett és ennyi volt :c Nagyon bánom, mert azóta nem találkoztam még ilyen rendes sráccal :c

A másik hiba: ovis koromban kezdtem el lovagolni, de a családi vállalkozás, ahova jártam a végére nagy csalódás lett és szinte megutáltatták velem a sportot, de én mégis szerettem volna folytatni, de mégis hagytam, hogy a szüleim lebeszéljenek róla... itt már javában 3. vagy 4. osztályba jártam. Szóval az zavar, hogy nem folytattam, de pár éve mégis újrakezdtem és bánt, hogy ennyi idő kiesett, meg az is, hogy nagyon sokat gondolok ilyen "mi van ha" dolgokra... vajon vettem volna már lovat? versenyeznék valamelyik ágban? és társai :c

19/L

Rengeteg hibám volt, főleg 2015 óta, amik miatt most ott tartok, ahol. Nehéz rangsorolni, talán felesleges is.

2010-11-ben fakultációválasztásnál, pályaválasztásnál sokkal jobban ráérezhettem volna, mi az ami tényleg érdekel és megy is.

Ha ma tartanék ott, vagy az állatorvosit, vagy valami növényekkel, vagy a közlekedéssel kapcsolatos kétkezi munkát választanék, ha az egyetem nem jön össze.

Ugorjunk 2014-re, de inkább 2015-re.

Büfészak közepén, végén járunk.

Igenis bevállalnék valami OKJ-t, másik szakot vagy autodidakta tanulást mellette, ha a mostani eszemmel tartanék ott!

Akkoriban nyuszi voltam.

2016 óta meg az összes döntésem rossz.

A mindig van lejjebb-et a saját bőrömön tapasztalom!

21 évesként nagyjából ott tart az életem, ahol szeretném. Életem nagy hibáját remélem még nem követtem el (gondolok itt pályaválasztásra).

Jó pár dolgon változtatnék, ha visszamehetnék, hogy most könnyebb legyen. Elsősorban úgy gondolom ezek a szüleim hibái. Örültem volna, ha keményebben fogtak volna, úgymond megtanítottak volna tanulni. Sajnos első osztály óta magamnak tanulok, nagyon ritkán volt felügyelve, hogy tanulok-e. Nem voltam rossz tanuló, de pl. gimiig problémát jelentet az olvasás, a hangos olvasással még ma is gondjaim akadnak. Egyetem mehetne jobban, ha hozzá lennék szokva, hogy van egy rendszer a tanulásban, sajnos most csak kerülgetem az anyagokat, nagyon nehezen tudok rájuk koncentrálni.

Ha az első idegnyelv választását nem hagyták volna rám, max. annyival még ösztönözve a német választását, hogy a szomszédunk német tanár volt, így ő tudott segíteni, akkor ma valószínűleg nagyon jól beszélnék angolul, akár lehet, hogy külföldön élnék és teljesen mást csinálnék. De így 3 évig remekeltem németből, majd az iskolám kitalálta, hogy inkább kezdjünk el mi is angolt tanulni, németet pedig hetedikes gyerekeknek betették péntek 0. órára szinten-tartónak. Így teljesen abbamaradt a német tanulásom, angolt 2 évig tanultam, majd 9.-től új gimiben pedig ismét elölről kezdtem. Sajnos mivel későn kezdtem el az angolt, a kiejtésem katasztrófa, jó magyaros-németes hangzással tudok nyökögni.