Mitől lesz valaki punk-rocker?

Szerintem ma már kevés az igazi, hardcore punk arc, aki nem csak a külső jegyeket ölti magára egy hétvégi koncert erejéig, hanem keményvonalas punk életmódot is folytat, annak minden kellemetlen velejárójával.

De javítson ki valaki, ha tévedek. Én magam imádom a punk-rock zenét, de sosem mozogtam különösebben ilyen körökben.

Iggy Pop egyszer valami olyasmit mondott, hogy az első punk az a gyerek volt az őskorban, aki csak azért nekib___ott egy követ a barlang falának, hogy felidegesítse vele a szüleit. :D

Összességében a punk az én olvasatomban egy provokatív, harcos szellemiségű felfogásmód. Ami nem azt jelenti, hogy nagy pfájú idióták belekötnek az élő fába is minden ok nélkül, mert a tudatos punkok ennél jóval különbek, hanem, hogy kimutatják, ha valami zavarja őket a világban, nem hajtják le a fejüket, és bólogatnak csak azért, mert az illendő vagy elfogadott; hangot adnak azoknak a dolgoknak, amikről a társadalom nem akar tudomást venni. A zenének pont ezért volt és van erősen politikai felhangja, a Sex Pistols előtt speciel nem sokan mertek nekimenni a királyi családnak. Pedig érzékelte mindenki, hogy nem igazán kóser, hogy az átlagember nem tud munkát szerezni vagy annyit keresni, hogy ne kapcsolják ki kéthavonta a lakásban az áramot, ők meg fényűzésben parádéznak.

Szembemenetel a normákkal, de nem ész nélkül. A határok feszegetése, de nem direktben romboló, ártó szándékkal, hanem csak egyféle "Nem fogok valamit csak azért csinálni vagy nem csinálni, mert a tömeg azt mondja, miközben nincs semmi értelme". Lányként nem káromkodhatok vagy zenélhetek, mert nekem kedvesnek, szendének és ártalmatlannak kell lennem? Francba vele. Nem vehetek fel feltűnő, extrém ruhákat, azért mert az emberek szerint b__zis vagy csavargós? Francba vele. Bujkáljak és érezzem magam kellemetlenül azért, mert fiú létemre a fiúk tetszenek? Francba vele. Járjak lehajtott fejjel, és érezzem magam kevesebbnek azért, mert kevesebb pénzem van, mikor egyszerűen nem kapok normális melót, hiába akarok dolgozni? Francba vele. A punkok azok az emberek, akikre a nyárspolgárok azt mondják, hogy nem kelletek a társadalomnak azért, mert nem vagytok ugyanolyanok, mint mi.

Ha meghallgatsz néhány klasszikus szöveget, akkor abból szépen átjön az alapmentalitás.

De a fő szabály az igazi punknak az, hogy nincs szabály.

Aki azokkal a szövegekkel jön, hogy "te akkor vagy igazi punk, ha..." vagy "te nem vagy igazi punk, ha...", az nem punk. Az a punk, aki ha meghallja, hogy az "pózer", akinek rendes munkája van, és nem csak bort vedel a padon, akkor már csak azért se fog a padon aludni és bort vedelni.

A küllemet illetően is ez a nincsenek szabályok és do it yourself felfogás érvényesül. Csupa bőrben és szegecsben akarsz lenni, mert az tetszik? Vedd fel! Kék-sárga, kötött pulóverben akarsz lenni, amit biztosítótűk tartanak össze, mert az tetszik? Vedd fel! A "harci öltözetet" csak felesleges nyűgnek tartod? Ne vedd fel, öltözz hétköznapian! Az a lényeg, hogy ne mondj nemet egy ruhára csak azért, mert az átlagember szerint hülyén néz ki vagy polgárpukkasztó, és hogy ne mondj igent se egy göncre csak azért, mert valaki azt mondja, hogy ha nem veszed fel, nem vagy elég punk.

Szívesen.

Van a Jesse James Miller rendezte Punk c. négyrészes dokumentumfilm sorozat, amiben punk zenészek beszélnek a stílusról, a zenéről, az életérzésről, a hatásairól, és az évtizedek során végbement evolúciójáról. Ha még szeretnél informálódni, akkor nagyon ajánlom. Legalábbis nekem sokkal szilárdabb és valódibb képet adott, amit magától Iggy Poptól, Johnny Rottentől vagy Marky Ramone-tól hallottam, mint amiket innen-onnan fórumokról összecsipegettem.

A punk egy álláspont. Számomra ez azt jelenti, hogy az ember a saját eszközeivel küzd a társadalomban található egyenlőtlenségek ellen. Nem merül ki abban, hogy bepiálunk és a földön fetrengünk. Sok ilyen ismerősöm van... De ők ettől punkok? A punkban szerintem benne van az is, hogy különbözzünk a többségtől, ha a tömeg így csinálja, én csakazértsem fogom. És visszatérve a fetrengő punkokra

.. Kb minden közegben vannak ilyenek. Ettől nem lesz különc, csak egy közönséges buta kamasz.

Ismerek okos punkokat. Az egyik legjobb barátom egy 40 éves crust punk rajongó csávó, 16 éves kora óta vegetáriánus, állatokat ment, zenekara is volt. Az itteni közösségben van egy nagyon jó képzőművész is, Septic, keressetek rá a munkáira, nagyon tehetséges.

Ami a külsőt illeti... Én azon a véleményen vagyok, hogy ehhez is sokmindent ki lehet fejezni, tekinthetünk úgy a külsőnkre, mint egy vászonra, de önmagában ez kevés, nagyon sok olyan embert ismerek, akinek taraja van, bakancsa, antifasiszta szimbólumos dzsekije, aztán meg 2 zenekart nem tud megnevezni. A punk szerintem több, mint egy attutűd, a zenei része nagyon fontos.

Tehát, punk rocker szerintem az, aki nem tétlenkedik, tesz azért, hogy a világot, legalább maga körül jobbá tegye, az eszmék mellett, amikben hisz, kiáll és hirdeti, ismeri a társadalmat, hogy tudjon tőle különbözni, gondolkodik. És szereti a punkzenét.