Mi segített leküzdeni egy stresszes, leterhelt időszakot az életedben?

Én az ivásba menekültem, a stresszre kiváló volt viszont sajnos még mai napig a rabja vagyok mint függő.

Inkább a magnéziumot, D3 vitamint és borsmenta teát javaslok, remélem neked beválik, nálam kevés volt :(

Én is így voltam, minden hétvégén dolgoztam 5 évig. Talán az aktív kikapcsolódás segít, a barátokkal program, kirándulás.

És ne ostorozd magad, ha nem olyan az eredményed, mint szeretted volna. Sokszor nem csak rajtad múlik, kell a mázli faktor is.

Próbáld jobban kihasználni az időd, pl munka közben nekem volt pár üres negyedóra, félóra, akkor is tanultam. Vagy pl utazás közben. Vedd vissza az időket, amit ellop az élet.

Próbáltam úgy csinálni a dolgokat, hogy hajnalban felkeltem tanulni minden nap és hogy este ha hazaérek, már ne vegyem elő, így az esték már nyugodtak voltak.

Csak ilyen apróságok jutnak eszembe.

Kitartás, gondolj rá, hogy ez csak egy időszak, ami nem tart örökre, meg fog változni és jobb lesz.

Én büszke vagyok rád, hogy tanulás mellett dolgozol is. Ne add fel.

Áldozni kell időt magadra is, akármilyen nehéz is. Mondom ezt úgy, hogy a háromból két diplomámat munka mellett csináltam. Az egyiket nappalin, a másikat levelezőn. A levelező kicsit kényelmesebb volt olyan szempontból, hogy a tanárok is máshogy álltak már hozzánk. Ott megértették, hogy az iskola mindenkinek a "második" és tulajdonképpen pozitívum, hogy valaki szabadidejét áldozza a tanulásra. Nekem ez sokkal összeegyeztethetőbb volt a napi ritmussal. Nem azért, mert nem kellett annyit tanulni, hanem mert időben kevesebbet kellett agyalni hogyan tudom megoldani és megkönnyítette a helyzetet, hogy rajtam kívül mindenki más is "szenvedett", illetve a tanárok hozzáállása is segítő volt.

A nappali képzésen a társaim nagyrésze egy nagy herevere volt, már bocsánat és a tanárok is általánosan így álltak a csoporthoz. Ott szívatták az embert, ahol tudták. A kollégista diákok nagy része ráért erre, én meló mellett kevésbé. Mindegy, túléltem.

Egyébként az segít, hogyha lepukkansz, akkor keresel egy-két napot, amikor kikapcsolsz. Lehet, hogy ez valaminek a rovására fog menni (pl. egy vizsgajegy), de az egészséged fontosabb annál az egy jegynél, így tenni kell rá magasról.

Illetve nekem még segített a munka-tanulás közötti átmenet megteremtése. Pl. 1 órás tömegközlekedés a fél órás autózás helyett, mert ott bambulhatok, átállíthatom az agyam a sulira, nem kell koncentrálnom semmire. Vagy munkából hazaérkezéskor 1-1,5 óra ténfergés, beszélgetés, uzsi, kávé az erkélyen, akármi, amikor kikapcsolom a munka üzemmódot és lélekben átkódolom magam a tanulásra. Óránként 10-15 perc szünet, felállás, levegőzés, egy nagy pohár víz és visszaülés.

Az is segít, ha tudod mikor vagy a legproduktívabb. Én pl. délután 5-6 előtt sosem tudtam tanulni. Éjjeli bagoly típus vagyok, egyszerűen napközben alig van agyam. Na ezt kifejezetten nehéz összeegyeztetni a munkával, így itt is áldozatot kellett hozni. Vagy több estét rááldozni és elnyújtani a tanulást időben, vagy egy-két alvásmentes napot beiktatni.

Éltetett egyébként az a tudat is mindig, hogy már csak x hét és pihi. (Nyár, vagy vizsgaidőszak, amikor legalább órákra nem kell járni meló mellett.)

Nekem ezek jöttek be, de mások vagyunk. Meg kell találnod azt, hogy téged "mi vezet le". Egy biztos. Kómásan ülni a könyvek felett nincs értelme. :)

Nekem a sport segített(boksz,ússzás,bringa,kondi) Új dolgok kipróbálása jogositvány szerzés.

Elutazni ide oda . Természetbe vonulni.

Én jelenleg fordítva csinálom: főállásban meló, mellette esti egyetem. Brutál nehéz szak, legalábbis számomra.

Ha tippelhetek, neked hasonló lehet a leterheltséged, vagy kicsit nagyobb a nappali képzés miatt.

Nem tudsz valamiből lejjebb adni?

Esetleg kevesebb tárgy felvételével, kevesebb munkával, akár passzív félévvel, ami alatt pénzt gyűjthetsz?

Előttem írták, hogy negyed órákat is használj ki, meg passzív pihenés, stb.

Nem tudom, én a rohanó életmódtól, túl sok emberek között, nyüzsgésben töltött időtől, én-idő hiányától és a napi 14 óra agymunkától olyan kimerült vagyok, hogy az hihetetlen. Pl márciusban ültem 20-30 percet a villamoson és arra nem volt erőm, hogy az engem érdeklő cikkeket végigolvassam vagy egy laza játékot lejátszak, nemhogy tanulni.

Persze a sport fontos egyébként.

Ma az a követendő, ha valaki hajtja magát, én-idő, hobbi, lassú élet fúj, rohanj...

Biztos, hogy ez a jó?

Na nekem ugyanez a kombó.

Csak a munkám kis részben szól programozásról és a suli is inkább matekos jelenleg.

A legtöbb embert szerintem kicsinálja ez a rohanás.