Mit gondoltok nem problémás az, hogy az emberi természetet alapból önzőnek és lustának állítják be, amikor ez nem igaz?

Pedig a kérdésed teljesen igaz. Az emberek végtelenül önzőek.

Csak pár példa: ha meghal egy szeretted, akkor nem őt siratod, hanem saját magadat, hogy jaj én szerencsétlen, most lesz velem... A tolvaj saját magának lop (pl. ezért keresnek annyit a politikusaink, ezért szavazták meg saját maguknak a fizetésemelést a vészhelyzet idején..), a boltoknál miért vannak már nyitáskor tömegek? Azért, hogy Nekem meglegyen az, amit akarok, a többiek nem érdekelnek. Az energiavámpírok miért szívják mások energiáját? Csak hogy Neki jó legyen....stb.

És van is egy olyan mondásunk, hogy lustaság fél egészség.

Ha azt hiszed, hogy az ember önzetlen és szorgalmas, sokat fogsz még csalódni. Én alapvetően úgy állok az emberekhez, hogy lusták, ostobák és megbízhatatlanok. Van kivétel persze, látok rá sok példát is... De nem szabad alapozni arra, milyen jók, hogy nem bsznak át, hogy nem árulnak el, hogy elvégzik tisztességesen a munkát akkor is, ha irdatlan szabadság van nekik hagyva, hogy segíteni fognak és hogy támaszkodhatsz rájuk...

Az állat sok dologban nem különb az embernél, de abban igen, hogy nem szentel bizalmat senkinek, akit nem ismer...

Pedig de.

Például a lustaság vitte előre a technikai fejlődést. Mindenki megkönnyíteni akarja a saját dolgát. Ha annyira szeretnének az emberek dolgozni, még mindig egy bottal törnénk fel a földet, hogy keservesen megtermeljünk egy tál rizst.

99% ma is utál dolgozni. Az a ritka, aki szereti, amit csinál.

Az önzésre inkább nem is írok semmit, mert egy regény lenne.

Az alkotoleny reszben egyetertek, a lusta embereknel altalaban a motivacio hianyzik, aminek barmi lehet az oka, egy enyhebb depresszio, kilatastalansag, “mi ertelme, minek csinaljam” erzes. Az emberek nagy resze nem azert lusta, mert valoban megerolteto lenne barmit csinalni es tenyleg jol esik nekik a semmittevos tespedes. Persze ilyen is van, de aki az atlagintelligencia szintjet meguti, annak alapvetoen lenne igenye “alkotni”, csinalni valamit, de sok minden kozrejatszhat, ami elveszi a kedvet, motivaciot.

Az onzetlenseg resz viszont baromsag. Az onzoseg belulrol jon, ez egy oszton es teljesen termeszetes dolog, hogy magadnak akarok a legjobbat. A tulsagosan onzetlen emberek nem viszik sokra az eletben, es onzetlen alatt most nem azt ertem, hogy adakozik, jotekonykodik, segit a kozeli hozzatartozoknak, baratoknak ha kell... ez normalis. De van az a merteku onzetlenseg, amikor gyakorlatilag barki kepes rajtad attaposni, aki veled ellentetben a sajat erdekeit nezi, mondjuk ha puszta onzetlensegbol munkahelyen mindenki tulorajat atvallalod, azzal te nem jutsz elorebb, maximum picit tobb penzed lesz, cserebe hulla leszel, az eloleptetest meg ok fogjak megkapni, akik eleg “pofatlanok” es hatarozottak az uj poziciohoz, te meg maradsz a seggeden es tulorazhatsz az uj tarsaid helyett is. Ez a szintu onzetlenseg szerintem beteges es karos az adott szemely szamara.

A kapitalizmus meg a legeletkepesebb rendszer, mert pont illeszkedik az alaptermeszetunkhoz. Aki nem tud benne ervenyesulni, az persze, hogy lazad ellene, de alapvetoen ez az, ami mukodik.

Igazad van, nincs kódolva, ki is pusztult volna az emberiség, ha lajhárként élt volna, akkor,mikor még a gépek nem biztosították volna így a megélhetést. Ezt a torz állapotot, amit írsz, azok, akiknek ez érdekük, létrehozták, kitartó munkával, hogy függő és fogyasztó-idióta legyen. És ahol a szülők nevelők nem tudtak segíteni, ott megvalósult. "kezelni kellene" - erre meg nincs az a pénz, amivel meg tudná oldani a csapdába került, ingyen csak zombivá tevő vegyszert kaphat, valamint az igényt rá is elnyomták benne.

Alapvetően milyen az ember? Figyeled meg a kisgyermeket: születésétől kezdve minden érdekli, mindenre figyel, tanul, halad a megismerésben és amint teheti ki is fejezi, alkot, énekel, táncol, rajzol. Ez adott: potenciálisan a képesség a beszéd megtanulására, a szavakkal való gondolkodásra, és az "éntudat" felismerésére.

Ezt kapjuk ajándékba embernek való születésünkkel. És hogy milyenek leszünk - nagyon függ az első évek pedagógiájától és később a saját szabad akarattól (a függőségek ezt teszik tönkre).

Az ember az emberré levést az embertől tanulja.

Ha nem látna maga körül éntudattal rendelkező lényeket - vagyis embert- akkor a függőleges testhelyzetet nem venné föl, nem tudna beszélni - és egy idő után nem is lehetne megtanítani beszélni és szavakkal gondolkodni! Ez a pedagógia, a nevelés hatalmas felelősségére mutat rá.

Szabad, alkotó embert kell nevelni, aki szeretettel kapcsolódik a többi emberhez, az élőlényekhez, az egész világhoz. Versekben találsz erre szép sorokat, és ha a nevelők figyelnek erre, akkor egyre több ember képes felismerni magában ezt a szabad akaratú, felelősségteljes lényegi mivoltát:

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szívében megterem

az érett és tűnődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."