Eszembe jut néha a "mi lenne ha" és nem tudom kiverni a fejemből?

Tavaly ilyenkor emlékszem készültem az érettségire, sajnos már előre azon kezdtem el gondolkodni, hogy jaj de jó lesz, ha lekerülök arra az egyetemre, ahova akarok menni, egyik gyerekkori barátnőmmel élhetnék együtt és akkor ott lenne még az a "srác", akiért úgy odavagyok. Persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem/terveztük barátnőmmel. Én teljesen más városba kerültem, ő meg passziváltatta az őszi félévet, dolgozott egy kicsit, majd mostanra visszajött, de így csúszni fog. 1 éve ilyenkor volt egy pár ikonikus zene, amiket nagyon sokszor hallgattam, szinte már rongyosra. A mai nap folyamán elő is került az egyik, és a régi emlékek is, valamint egy kis depresszió is, hogy nem az van, amiért én hajtottam. Üresnek és feleslegesnek érzem magam.

Azt az egyetemi várost, szakot már megszerettem, vagyis kezdtem megszeretni, felpezsdült volna az élet, erre közbe szólt a vírus és megint ott vagyok, hogy hiába nem nehéz egy szak, de utálom, mert nem az, amit akartam. Csak azért jelöltem meg, mert tudtam, hogy ide simán bekerülök, még ha rossz is lesz az érettségim. Nem lett rossz az érettségim annyira, de nem elég jó az álom szakhoz és egyetemhez. Az biztos, ha odakerülök, akkor mostanra több, mint 60-70 beadandón lennék túl, tuti éjjel nappal tanulnék, míg ez a mostani ilyen lepke "szellentés" ahhoz képest (vagyis komolyabb lenne, ha lenne gyakorlat, de hát... Az most nincs).

Többször eljátszok a gondolattal, mi lenne ha ott lennék, mi lenne, ha egy albiban laknék barátnőmmel, mi lenne, ha összejöttem volna azzal a sráccal stb... Olvastam, hogy ha valamit el akarunk engedni, akkor hatásos az, ha kiordítjuk magunkból, vagy felírjuk egy lapra és eltüzeljük vagy eldobjuk és így "elszáll" a vágy. Már nem tudom hány ilyen papírfecnit égettem el, de még mindig itt van bennem.

Próbálom a mostanj életem pozitív oldalát nézni, annak utána nézni, hogy mit tudok ezzel a szakkal kezdeni (munkát simán kapnék vele, akár tovább is tanulhatok, ha úgy van). Most kinéztem egy másik szakirányt is, ami szintén érdekel, de nem gondoltam 1 éve, hogy ebből lenne egyetemi képzés is. Azon is gondolkodtam, mi lenne, ha ezzel végzek, akkor arra is jelentkezem majd 2-3 év múlva, de még nem biztos. Azt se akarom, hogy 3-4 év múlva meg amiatt sopánkodjak itt.

Mégis mit tehetnék, hogy a rossz érzéseket végleg elengedjem, vagy ha végleg is, akkor nem rosszként gondolnék rá?