Ti kibírnátok olyan férfi mellett, aki az ég világon mindenféle limet-lomot hazahord, mániákus gyűjtögetés miatt? A leendő párom ács, és a házbontásokból mindig visz magának haza valamit, ami régi és más nem látja hasznát.

Bizonyos szint felett nem. Ha pl van egy sufnija, ami kívülről is rendezett, azt tart benne amit akar...

De mivel az én személyiségemhez inkább az áll közel, hogy mindig csak szelektálunk, és rendezett, átlátható környezetben élünk, nem hinném...bár ez cska igazából a lakóingatlanra, kertre értetődik.

De mint mondtam, a sufni más téma. A férjem járműmérnök és annyi kütyüje van, állandóan szerel kint, meg okoskodik, de ha amúgy bemész, minden szépen tárolójában van, attól hogy én nem tudom mindről mire való, nem haszontalan. Nem ellenőrzöm, hogy na, az a XYZ bizbac, mikori, és mikor használta fel bármire is!?

NEM, kizárt.

A párom nagypapája ilyen volt, utána költöztünk be egy házba. Már lassan egy éve itt lakunk, de a hátsó (gazdasági) helyiségeket még mindig nem sikerült teljesen kiüríteni, rendbe rakni. Iszonyatos állapotokat jelent az ilyen gyűjtögető életmód.

Szerencsére párom minimalista, nem élnék szeméttelepen.

Régen se volt vonzó, de mióta láttam ezt a házat, hogy hogy néz ki egy jólfejlett gyűjtögető-kuckó, azóta azonnali szakítóok lenne nálam az ilyesmi.

Volt gyűjtögető pasim, de annak a szülei is azok voltak. Egyszer voltam náluk 2-3 napot, mert messzebb laktak. Az egy szemétdomb volt ahol éltek. Durván felhalmozva minden, 1000 éves könyvek, tárgyak, rengeteg kösz, penész. A koliba is az ő oldalán felhalmozva csomó minden, nagy része szemét (de tényleg az). Az egy dolog, hogy én is kupis vagyok, de ez még engem is zavart. Mikor kértem, hogy rakjunk rendet szinte nem engedett semmit kidobni.

Azzal nincs gond, ha hazahoz vmit és 1-2 hónapon belül felhasználója, de ez a majd jó lesz valamire halmozás nem egészséges, főleg akkor ha igénytelenül kupissá válik az élettér. Ez egy pszicho betegség, mert érzelmileg is kötődik a ló okhoz, ezért nem tudja és nem is engedi kidobni.

Nem.

Zavarna a gyűjtögetése, főleg ha tudom, hogy nem fogja/fogjuk hasznát venni. Tele lesz felesleges dolgokkal a ház, amik csak a helyet foglalják.

Valamilyen szinten az is zavarna, hogy ámítja önmagát, azzal hogy majd jó lesz valamire, meg hogy használni fogja, amikor tudom hogy nem.

Nem beszélve arról, hogy sok veszekedésre ad okot az ha nincs hely és úgy látnám hogy a házunk tele van szeméttel.

Ha meg nem is engedné hogy kidobjuk azokat a cuccokat amiket nem használ, akkor biztos nem lennék boldog az otthonomban.

Szóval,nem. Ha már a gyüjtögetése mániákus és nem hajlandó kompromisszumot kötni, nem tudnám elviselni, hogy együtt éljek valaki olyannal aki feláldozza a saját terünket haszontalan kacatoknak.