Aki születésétől fogva süket, és így csak jelnyelven beszél, az hogy gondolkozik?

És az anyanyelvét hogyan tanulta meg, ha születésétől süket?

Szerintem képekben. Az autista gyerekem is képekben gondolkodik, lassabban tanult meg beszélni mint a többiek és elég csálén beszél még 10 évese is, igaz, két nyelven.

Az elvont gondolkodás nem az erőssége. A vizuális logikai feladatokban jó, de a verbálisban gyenge. De nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy aki születésétől süket, az valószínűleg képekben gondolkodik, azaz vizuálisan.

"És az anyanyelvét hogyan tanulta meg, ha születésétől süket?"

A hallott/beszélt részt leszámítva ugyanúgy, mint bárki más.

Ha valaki süket, akkor egyedül a hang esik ki nála mint információforrás.

Nem mindenki gondolkodik úgy, hogy egy hang van a fejében, ami „beszél”, sőt, a gondolkodáshoz egyáltalán nincs szükség hangzó nyelvre. (Másfelől megközelítve a jelnyelv egy ugyanolyan, teljes értékű nyelv, mint bármelyik másik hangzó nyelv, embereknek anyanyelve, vannak dialektusai, van szlengje, stb.)

Pár éve elég nagy visszhangot kapott az afantázia nevű jelenség: amikor valaki nem lát képeket a fejében ‒ pl. én mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy „vizuális típus”, és hogy valamiért nekem nem jelennek meg a képek a fejemben, de csak nemrég futottam bele én is a fogalomba, hogy ennek neve is van, és kutatják.

Viszont ezzel párhuzamosan egy olyan thread is kirobbant twitteren, több ezren írtak rá, mindkét tábor ledöbbenve a másikon, hogy vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy folyamatosan megy egy narráció a fejükben, és sokaknak egyáltalán nem megy semmilyen hang a fejében, csak képek, elvont gondolatok, absztrakt fogalmak és érzések.

[link]

Valahogy így tudnám elképzelni a született siketek gondolkodását is, plusz aki siket és skizofrén hallucinációi vannak, lebegő szájakat lát tátogni, és testtelen kezeket, ahogy bizonyos dolgokat „mondanak” nekik.

[link]