Ez mennyire természetes, hogy így érzek?

18 éves vagyok és jövőre fogok érettségizni. Ebben az egy évben azonban már teljesen másképp álltam hozzá a gimnáziumi tanulmányaimhoz. Egyszerűen azt érzem, hogy nekem elég volt az iskolapadból, most már itt az ideje dolgozni. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy de jó lenne ha idén érettségiznék. Számomra már unalmas nagyon ez a gimis élet. Tegnap oda voltam besegítőként kőműves munkába 12 órába és nagyon éltem az egészet. Szívesen visszamentem volna melózni ma is. Már eldöntöttem régen, hogy milyen szakmában szeretnék majd tevékenykedni és már nagyon várom. Én nekem nincsenek magas elvárásaim az élettől, szimplán az iskolapadból szeretnék végre kimenekülni.

Szóval több kérdésem is lenne: 1.Természetes e, hogy így érzek?

2.Mit gondoltok, fog e ez még változni?

3.Azok akik hasonlóan éreztek, milyen életük lett? Hogy érzik most magukat?