Bármilyen fogyatékossággal élők! Nektek szokott lelkifurdalásotok lenni, hogy "miattatok" tönkrement a család élete, nem teljesültek a szüleitek tervei?

Befelé forduló ember vagyok, nem tudom ez fogyatékosság-e, de sokszor célozgatnak rá a szüleim, hogy nincsenek unokáik, nyilván ezzel arra utalnak, hogy nincs feleségem a kommunikációs/egyéb problémáimból adódóan(bár a nők amúgy se állnak velem szóba), megpróbálják ezt a szüleim úgy beállítani, mintha én tehetnék róla.

Nem, mert nem miattam történt.

Fure egy kerdes! Miert menne tonkre a csalad elete? Milyen tervei ne sikerulhetnenek? Fura egy kerdes!

Mert súlyosan allergiás vagyok? Nem hiszem, hogy nagy fájdalmuk van amiatt, mert nem mogyizhattak velem. A pánikbetegségem meg akkor jött ki, mikor már egyetemre jártam.

Butaság így gondolkodni, mind a szülő, mind a gyerek részéről.

A férjem testvére súlyos fokban értelmi fogyatékos és részben mozgáskorlátozott. A családnak ez a helyzet anyagilag, érzelmileg annyi kárt okoz, hogy annak leírásához nincs is szókészletem. Nyilván nem tehet róla, ez nem kérdés. De nem tehet róla a férjem, aki kb. láthatatlan volt a beteg testvér mellett és akire töredék pénz jutott hozzá képest, nem tehet róla a lányunk, akivel nagyszülei alig foglalkoznak, hiszen a beteg gyereküket ápolják. Nem tehet róla a társadalom, akik fizetik a 700 ezres motoros kerekesszéket, a gyógyszereket, a gyógytornászt, a rengeteg orvosi vizsgálatot (neurológus, endokrinológus, valami gerincorvos foglalkozik vele), a fogorvost, a műprotkót, az évi MR-vizsgálatot, a gyógyvizes nem tudom milyen terápiát, az autóvásárlási kedvezményt úgy, hogy életében egy forint adót nem fizetett. 

Nekem nincs jó válaszom, de örülök, hogy ő ezzel az egésszel nincs tisztában, így nem is tudja rosszul érezni magát, ezt nem kívánnám neki. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy van elég baja, tényleg van. De a többieknek is, erről meg nem szokott szó esni.