Ha szigorúan csak az MBTI-t nézzük, melyik típusok passzolnának igazán egymáshoz? (És miért? )

INTJ-ként mondom, hogy ez humbug. Elterjedt "mítosz", hogy mennyire remek, harmonikus álomkép születik az ellentétek találkozásából, de ezek csak inkább elszállt, idealizált kis képzelgések. Amik nem működőképesek. Olyanok találják ki őket nagyrészt, akik rá vannak izgulva, amikor az animékben a cuki, cserfes, közvetlen lány és a rideg, kimért, megközelíthetetlen pasi összejönnek.

A gyakorlatban az FP típusok durvának, érzéketlennek és félelmetesnek találják a TJ-ket, a TJ-k meg gyengének, labilisnak és hisztisnek az FP-ket. Az előbbiek speciel nagyon még online felületen se mernek viccelni velem meg az ENTJ ismerősömmel, mert tartanak a reakciótól, én meg sokszor azt tapasztalom, hogy amit ugratásnak vagy objektív megjegyzésnek szántam, azon megbántódnak. Nincs funkciókiegészítés, és penge csapatmunka, mert egymás agyára mennek ezek az ellentétpárok, a romantikus regényeken túl az ellentétek nem vonzzák, hanem kioltják egymást. Csak olyan összetűzéseket és stresszt generálnak, amik egy hasonlóbb beállítottságú típussal nem vetődnének fel. Elég gondolni a rengeteg családi állapottal kapcsolatos MBTI posztra, ahol nyugtalan a légkör, és meg nem értettnek érzi magát a gyerek; rövidesen ki szokott derülni, hogy vagy egyedüli F egy rakás T között, vagy pedig egyedüli T egy F-ekből álló családban.

Az ISFJ speciel az egyetlen F típus, ami nem kezd el rövidebb-hosszabb idő után idegesíteni engem.

Ha unatkozol, akkor jó szórakozás, de azért ne feledd, hogy a teszt kicsit humbug és pszichológusok által nem elfogadott. :) Ha egy általánosan elfogadott tesztet akarsz kitölteni, akkor ajánlom a Big five-ot.

Egyébként egyetértek, az ellentétek szerintem se működnek egy párkapcsolatban, kell valamennyi közös pont.