Sokan miért nem veszik komolyan a koronavírust? Miért ilyen nyugodtak?

#30 (#21)

Te begolyóztál.

Valóban, én vagyok a hülye, hogy feltételeztem, hogy tudsz a sorok közt olvasni és érted a lényegét annak amit leírtam nem szó szerint próbálsz értelmezni mindent.

Már látom, hogy felejtős...

Ki pontozta le, hogy 28 gyógyult van?

[link]

@30

Mindenki a saját életéért, és a rokonai életéért felelős.

Az hogy én kimozdulok mint nem veszélyeztetett az én döntésem. Az hogy találkozok az idős veszélyeztetett anyukámmal szintén az én döntésem és felelőségem.

Az hogy te vagy veszélyeztetett ismerőseid kimozdulnak és tőlem elkapják már nem az én felelőségem. Maradjon otthon ő. Neki érdeke, nekem nem.

Dehát be kell vásárolni.

Akkor vásároljon be valaki aki amúgy is jár kell, majd akassza be a kapun. Tesómék ezt csinálják, pedig nem veszélyeztettetek. Anyukám vagy én beakasztom a kapuba a szatyrot, ők átutalják a pénzt és kész.

Ha otthon akarsz maradni maradj

Pánikkal csak annyit ér el az ember, hogy a boltokból emberek 8 évre elegendő wc papírt vesz, majd senki másnak nem jut.

Ha az ember *nyugodt*, és végiggondolja a szitut, akkor betankol 2 hétre elegendő kajából, és nem megy sehova, ahová nem muszáj.

Cukros vagyok, pánikrohamot is kapjak? 5 napja ki nem tettem a lábamat a házból, mert komolyan veszem, de nem fogok világvégét kiáltani...

A félelem elmúlik, tegyük fel 100 kg a legmagasabb, a mikor decemberben megjelent még semmit sem ugrott a mérleg, mivel kína messze van, amikor olaszban jelent meg ez kinek 20-49 kg ugrott, és ha még olvasgatott is konteokat +10kg-val nőtt a súly, Amikor itt közel megjelent ukrajna,szlovákia...már a gyengébb idegenszerűeknek felugrott minimum a félelem-színt 60 kg. Ugye lehet kontrollálni a félelmet, ez pedig úgy, ha lebecsülik a veszélyt, ez a psziché önvédelme. Van olyan, krízis amikor az ember nem tudja elviselni, ami vele történt, ilyenkor vagy megbolondul, vagy végez magával. Sokkal károsabb tagadni a félelmet, mint hamis bátorságot mutatni, ezek fertőzték szét olaszországot, kijárási tilalmat szegtek meg, karantén elől menekültek el... Úgy gondolom az ő félelem színjük nagyon magason volt már "elviselhetetlen" szinten 90 kg felett, konkrétan ezek az emberek megijedtek. A nyelvünkben van egy közmondás, jobb félni mint megijedni. Megijedni az pánik. Nekem még sosem igazolódott be, amitől féltem. A villámtól félek. Mondjuk egy oknál fogva félsz, hogy földrengés lesz, és erről beszélsz, de xy kinevet téged, nos itt is a nyelvünkben ott van "az nevet, aki a végén nevet" S ha tényleg bekövetkezik a földrengés nem ijedsz meg, mert számítottál rá, aki meg csak kinevetett, ő megijed, nagyon megijed. Jézus azt mondta a tanítványainak, legyetek résen, készenlétben bármikor jöhetek. Tehát a tanítványok egy várakozó állásban vannak. Képzeld el. ha tudnk halálunk napját, az tök nyugis életet eredményezne, most sem paráznál, ha tudnád évtizedek vannak hátra és tudnád a szereteidét is. De nincs így, nem tudjuk a mikor jön el az időnk. Most is ilyen várakozó állapotban vagyunk, oltóanyag, vírus lecsengése. Most olyan állapotban vagyunk, mint a tanítványok jézusé. De Jézus mondott ám tanítványaiknak egy lényeges dolgot: ne féljetek.

Vajon. miért mondta nekik? Látta rajtuk, hogy félnek? Azért mondta, mert a tanítványoknak ő volt a támaszuk, aki megnyugtatta őket. Kérdezem én, meghal egx szeretted és elakarod temettetni és azt mondja neked "Hagyd a halottakat temessék el a halottak, kövess engem" és képzeld el, hogy hallgatott rá, ott hagyta apját, nem temettette el, követte Jézust. Az emberi érzelem része a félelem, amit megkell tanulni kezelni, van húsz forintom, hogy az életünk ennek leküzdéséről szól. Félünk beszélni ezer ember előtt, félünk meztelen sétálni. Egy svéd filozófusnak Sören Kierkegaard-nak a félelem volt a témája pl. félelem és reszketés c. tanulmányában azt írja:

"

“Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél – mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.” Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint.”