Nem furcsaj azok az emberek, akik szinte meg akarnak bolondulni, csak azert mert otthon kell ulni?

Nem mindenki ült otthon ,elég ingerszegény a négy fal között de el kell fogadni hogy most ezt kell tenni.

Nem furcsák - abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy különbözünk egymástól. Minden embernek más igényei vannak - és ebben most a szabadság vágya, mozgási-, szellemi igény viszi a prímet. Szerencsésnek vallhatom magam a jelenlegi helyzetben, mert simán képes vagyok akár egy hetet is úgy eltölteni otthon, hogy nem mozdulok ki semerre, semmilyen indokból. Számlákat betolja a párom és akkor is sort kerítünk havonta egy nagy bevásárlásra, ha nincs vészhelyzet, ill. klausztrofóbiával sem küzdök, - évekig dolgoztam olyan helyen, ahol fizikai lehetetlenség volt ablakot nyitni is, mert nem volt. Együtt tudok érezni azokkal, akiknek távol áll az egyéniségétől az életmód, amit követek, - nekem nem lesz semmivel sem jobb attól, hogy negatívan viszonyulok olyan emberekhez, akiket nem is ismerek és lényegesen aktívabbak nálam. Remélem, nagyon alacsony lesz az aránya azoknak, akik "bekattannak" a szükséghelyzet közvetlen hatásaitól!

AZ emberek megszoktak egy életritmust, ami most sokaknak megborul. Ezért van ez a "nem tudok magammal mit kezdeni" dolog.

Az honnan a fenéből jött neked, hogy télen nincs mit csinálni? 😃

Rengeteg életképtelen van.

Hát én el nem tudom képzelni, hogy a tél miben akadályozza az embereket, mert speciel ugyanúgy kijártam futni, mint azelőtt, csak melegebb ruhában. Ja, kicsit megfogyatkoztak az ismerős arcok, de így is rengetegen tettek ugyanígy, ahogy ugyanúgy találkoztam éjszaka a bulizó tömeggel is, csak kültérről beltérre szorultak. Szerintem elmúltak már azok az idők, amikor az embereknek nem jutott télre más hobbi a gyerekgyártáson kívül :D

Nyilván senki nem örül a helyzetnek, de el kell fogadni, hogy most ez van.

Nem furcsák. Rengeteg ember van, akinek ezzel felborul az élete. Megszoktad, hogy reggel elmész dolgozni/iskolába és most nem mész. Megszoktad, hogy találkozol a barátaiddal/családoddal/pároddal, most nem találkozol. Megszoktad, hogy eljársz enni-inni, most nem jársz. Megszoktad, hogy jársz edzésre/szakkörre/tanfolyamra/kirándulni/zenélni stb., most nem jársz. Vártad már a jó időt (mert már bizony tavasz van és nem tél...), hogy ki lehessen menni, milyen jó programokat szervezhetsz stb. és nem lehet. Lehetne ezt még sorolni... Tudod a többségnek azért nem úgy nézett ám ki az élete, hogy felkel, döglik a négy fal között és lefekszik aludni. Az embereknek van munkája, járnak iskolába/egyetemre/tanfolyamra és mindenféle programra, van szociális életük, van hobbijuk, szóval van életük és ettől most meg kell válniuk bizonytalan időre. Nyilván az ember felfogja a miértjét, érti az okokat és az érveket, így felelősségteljesen be is tartja az intézkedéseket és elővigyázatosságokat. Viszont szerintem semmi meglepő nincsen abban, hogy ez nem egyszerű. Nekem sem könnyű.

Nem, a többség nem ült otthon eddig, csak a munkanélküli antiszociálisok.