Férjek, mit szólnátok, ha a feleségetek, aki eddig viselte a neveteket -né formában, ezután már nem szeretné, és visszavenné a leánykori nevét? Rosszul esne nektek?

Ha -néként nem akarná, azzal nem lenne gondom, de ha semmilyen formában nem szeretné használni (-né nélkül, kötőjellel saját neve mellett, vagy saját neve helyén) azon elgondolkoznék azért, hogy miért lehet.

Én nőként mikor szerelmes voltam egy srácba, nem győztem izlelgetni, hogy hangzana a neve az enyémmel, ha feleségül venne... :)

Szóval nekem ez a szerelemhez tartozik valahogy. Ha le akarja minden formában vetni, akkor talán érzelmi sikon is változott a helyzet benne...

Persze nem biztos, de...

Mint nő írok, aki felvettem a férjem nevét+né...

Abban az időben, amikor mi összeházasodtunk, (30 éve) nem sok lehetőség volt a választásra. Azóta sok minden történt és nekem is megfordult a fejemben, hogy visszaveszem a lánykori nevemet. Mert mint né...

- egyáltalán nem vesznek komolyan munkahelyen

- azt tükrözi ebben a világban, hogy nem vagyok önálló személyiség, csak "függeléke" a férjemnek

A te feleségednek mi a magyarázata? Indokolta egyáltalán, hogy miért szeretné?

Nőként írom:

Már eleve nehezen barátkoznék meg vele, hogy semmiképp se veszi fel a nevemet (amúgy én, ha lesz férjem, Zné X Y vagy a kötőjeles formában szeretném majd felvenni).

DE ha felveszi házasságkötéskor, viszont vissza akarja módosítani később, akkor bennem is az merülne fel, hogy nincs minden rendben...

" azt tükrözi ebben a világban, hogy nem vagyok önálló személyiség, csak "függeléke" a férjemnek "

A 4esnél a pont! Ez tényleg teljesen olyan!!!

Mondtam a menyasszonyomnak, hogy nem ragaszkodom ahhoz, hogy felvegye a nevemet, de ő elhagyta a saját vezetéknevét és felvette az enyémet.

Mindketten furcsának tartjuk, ha a nő ilyen nevet vesz fel, pl.: Kovács Lajosné. Ebből csak azt tudom meg, hogy hogyan hívják a férjét (Kovács Lajosnak), őt pedig Kovács Lajos oldalbordájának. Csakhogy nem tudom, hogyan szólítsam őt meg, minek nevezzem... Ilyen bemutatkozás után megkérdezem: "Hogyan szólíthatom?" Ekkor tudom meg, hogy (pl.) Emerencia.

Nőként irom, és lehet, hogy morbidul hangzik, de én sokszor elképzelem, hogy milyen jó lett volna, ha a nagy szerelmem feleségül vett volna, és majd egyszer, ha már a temetőben leszek, akkor nem a születési nevem lenne a siromon, hanem az ő vezetékneve, és ilyen formán a siron túl is hozzá tartoznék.

Még igy, hogy végül nem én lettem a felesége, még igy is sokszor eljátszom a gondolattal, hogy akár fel is vehetném a nevét, hiszen lélekben én mindig hozzá fogok tartozni, sosem szerettem más férfit, csak őt...

Jó, lehet, hogy ez már egy szélsőséges példa, de csak azt akarom belőle kihozni, hogy egy szerelmes nőnek a szerelme neve rengeteget jelent.