Szerintetek hogy született az emberiség?

https://www.youtube.com/watch?v=yk7zi5xIqgY&list=PLGWfppIx1s..

https://www.youtube.com/watch?v=L3fTs2tz2pE&list=PL2AiqXZ4kN..

"valamiben mégis hinni kell" Kell? Nem tudom, nekem senki nem tart pisztolyt a fejemhez, hogy higgyek bármiben :)

Nem tudhatjuk, de szerintem az evolúció során fejlődött ki a mi fajunk is és nem valószínű, hogy meglesz valaha a hiányzó láncszem, de még mindig ezt tartom a legvalószínűbbnek az összes eddigi teória közül. A vallásokkal kapcsolatban az a véleményem, ami neked.

"hogy tudjuk mi lesz halálunk után"

A nagy megsemmisülés következik a halálunk után. A szerveid elfolynak, a húsodat a bogarak eszik majd, és legfeljebb a csontvázad, ami megmarad.

Nincs semmi a halál után. Senki nem jött még vissza dalolva, hogy ez és ez van utána.

Persze, van aki hisz a lélekvándorlásban, meg az ehhez hasonlókban, de erre nincs semmi bizonyíték. Sehol nincs leírva, hogy mi lesz halál után.

Meghalsz, eltemetnek, ennyi.

Ádám és Éva történetét nem kell szó szerint értelmezni, sőt, nem is szabadna, mégha bizonyos felekezetek, kreacionisták, Jehova tanúi ezt is teszik. Ha a bibliai Teremtés könyvét jelképesen értelmezed, akkor gyakorlatilag ugyanarról beszél, mint a tudomány, csak nagyon lényegretörően, és jelképes időintervallumokkal.

A teremtést illetőleg is, és az emberiség létrejöttét illetőleg is.

Isten megteremtette Ádámot és Évát, akik az Édenkertben gond nélkül éltek, és ellátásuk biztositva volt. De aztán ettek a tudás fájának gyümölcséből, és Isten kiűzte őket a Paradicsomból, arra kárhoztatva őket, hogy „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”

Ha jelképesen értelmezed a történetet, az Édenkert maga az érintetlen természet, amelyben az ember őse is csak egy az állatfajok közül. De eszik a tudás fájának gyümölcséből, azaz öntudatra ébred, és ezáltal kiválik a természet rendjéből, már nem jó érzés neki az állati életforma, "kiűzetik a paradicsomból". Ezzel párhuzamosan két lábra emelkedik, és megnő az agy- és fejtérfogata is, ami által a nők medencecsontja módosul, beszűkül a négylábú majmokéhoz képest, a csecsemők fejmérete pedig megnő. Igy nem csoda, ha fájdalmassá és nehézzé válik a szülés.

Ez egy több évszázezredes folyamat, amit a Biblia egyetlen mondatban zseniálisan összegez "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet."

Aztán kialakulnak az emberi civilizáció csirái, a matriarchális, majd patriarchális társadalmak ("a férjed uralkodni fog rajtad"), és az első települések, ahol a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot felváltja a földművelés. "Arcod verejtékével eszed kenyeredet."

Tehát a Biblia, ha tudod, hogyan olvasd, egy nagyon is hiteles történelemkönyv.

Sajnos a kérdésre nem tudok választ adni, nem szolgálhatok személyes véleménnyel.

Viszont múltkor találtam egy nagyon érdekes történetet ezzel kapcsolatban:

[link]

Van magyar felirat hozzá, de én is leírtam külön, hogy bárhova beilleszthető formában is meglegyen.

Andy Weir: The Egg (A tojás)

Éppen hazafelé tartottál, amikor meghaltál. Egy autóbaleset volt. Semmi különös, de mégis... végzetes. Fájdalom mentes halál volt. A mentősök megtettek minden tőlük telhetőt, hogy megmentsenek..., de mind hiába. A tested annyira szétroncsolódott, hogy jobb neked így, hidd el. És ekkor találkoztál velem.

•Mi történt? Hol vagyok?

•Meghaltál - mondtam tárgyilagosan, nincs értelme finomkodni.

•Volt egy... volt egy teherautó... és felém csúszott az úton.

•Igen.

•Meg... meghaltam?

•Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt, mindenki meghal - körbe néztél, üresség volt, csak Te és Én.

•Mi ez a hely? Ez lenne a túlvilág?

•Többé-kevésbé.

•Te vagy... Isten?

•Igen, Isten vagyok.

•A gyerekeim..., a feleségem... Mi van velük? Rendben lesznek?

•Na, pont ezt szeretem látni - mondtam-

Épp most haltál meg és Te a családod miatt aggódsz. Ez nagyon jó dolog! -Lenyűgözve néztél rám. Számodra nem tűntem Istennek. Inkább úgy néztem ki, mint egy férfi, vagy akár egy nő. Valami homályos felsőbb alak, talán.

•Ne aggódj - válaszoltam - rendben lesznek. A gyerekeid minden tekintetben tökéletesként fognak rád emlékezni. Nem volt idejük, hogy bármi miatt megvetően tekintsenek rád. A feleséged látszólag sírni fog, de titokban megkönnyebbül majd. Legyünk őszinték, a házasságod már úgyis szétesőben volt. Ha ez vígaszt, mély bűntudata lesz a megkönnyebbültség érzete miatt.

•Oh... Szóval mi fog most történni?

A Mennybe megyek vagy a Pokolba, vagy mi?

•Egyik sem, reinkarnálódni fogsz.

•Á..., Szóval a hinduknak volt igaza.

•Minden vallásnak igaza van a maga módján. Sétáljunk egyet. - Követtél Engem, ahogy áthaladtunk az ürességen.

•Hová megyünk?

•Igazából sehová, csak jó sétálni, miközben beszélgetünk.

•Szóval akkor mi a lényeg? Mikor újjá születek, tiszta lappal indulok, igaz? Kisbaba leszek. Szóval az összes élményem meg minden..., minden amit ebben az életemben tettem, már nem fog számítani?

•Dehogynem. Benned van minden eddigi életed teljes tudása és tapasztalata. Csak most épp nem emlékszel rájuk. - megálltam és a válladra tettem a kezem - A lelked sokkal csodálatosabb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint azt el tudnád képzelni. Egy emberi elme csak parányi részét képes befogadni annak, hogy ki is vagy valójában. Mintha egy pohár vízbe dugnád az ujjad,  hogy megnézd, hideg vagy meleg-e. Az edénybe rakod egy apró részed, hogy amikor kihúzod, meglegyen a tapasztalatod, amire kíváncsi voltál. Az elmúlt 48 évet egy emberi testben töltötted, ezért még nem tágult ki az elméd és nem érzed a tudásod többi, tartalmas részét. Ha elegendő időt töltenénk itt, lassan minden emléked visszatérne. De ennek nincs értelme az életek között.

•Hányszor születtem újra eddig?

•Oh, nagyon sokszor... nagyon, nagyon sokszor és nagyon sok különböző életbe. Ezúttal egy kínai parasztlány leszel időszámításunk előtt 540-ben.

•Várj. Mi? Visszaküldesz az időben?

•Hát, tulajdonképpen igen. Az idő, ahogy te ismered, csak a te univerzumodban létezik. Ahonnan én jövök, máshogy működnek a dolgok.

•Te... Te mégis honnan jöttél?

•Óh, persze... Én valahonnan jöttem. Valahonnan máshonnan. Vannak mások is, akik hozzám hasonlóak.

Tudom, hogy tudni szeretnéd milyen ott, de hidd el nekem, úgysem értenéd meg.

•Oh... - mondtad kissé csalódottan - De várjunk csak! Ha időben mindig máshova születek újjá..., valamikor kapcsolatba léphettem önmagammal.

•Persze, folyton meg is történik. És mivel mindkét lét csak a saját életciklusával van tisztában..., észre sem veszed mikor történik.

•Akkor mi a lényege ennek az egésznek? - mélyen belenéztél a szemembe.

•Az élet értelme, az ok, amiért ezt az univerzumot készítettem, az, hogy érettebb és érettebb légy.

•Úgy érted az emberiség? Azt szeretnéd, hogy érettebbek legyünk?

•Nem. Csak azt, hogy Te. Ezt az egész univerzumot számodra készítettem. Minden megélt élettel fejlődsz érettebbé válsz... és tágabb, hatalmasabb szellemiség leszel.

•Csak én? Mi van a többiekkel?

•Nincsen senki más. Ebben az univerzumban csak Te vagy és Én - üres tekintettel bámultál rám.

•De... a többi ember a Földön...

•Mind te vagy. Különböző megtestesüléseid.

•Várj, én vagyok... mindenki?

•Kezded megérteni.

•Én vagyok az összes ember, aki valaha is élt, vagy aki még valaha élni fog?

•Igen.

•Én vagyok Abraham Lincoln?...

•...és te vagy John Wilkes Booth is.

•Én vagyok Hitler? - kérdezted felháborodva...

•És Te vagy a sok millió ember, akiket megölt.

•Én vagyok Jézus?!...

•...és Te vagy mindenki, aki követte. - ekkor elnémultál.

•Minden alkalommal, amikor valakit bántottál..., saját magadnak ártottál.

Minden kedves cselekedettel..., magadnak segítettél.

Minden boldog vagy szomorú pillanatot, amit valaha ember megélt vagy meg fog élni... Te élsz át. - hosszasan gondolataidba merültél.

•Miért csináljuk ezt az egészet?

•Hogy egy napon olyan lehess, mint Én.

Azért, mert ez vagy. Az enyéim közé tartozol. A gyermekem vagy.

•Váó! - mondtad hitetlenkedve.

•Úgy érted, hogy egy Isten vagyok?

Nem, még nem. Még csak egy magzat vagy... Egyenlőre növekszel. Amikor végigélted az összes emberi életet, a teljes időben, akkor elég nagy leszel, hogy megszüless.

•Szóval akkor az egész univerzum... csak egy...

•Egy tojás - válaszoltam.

De most itt az ideje, hogy tovább haladj a következő életedbe - ezzel utadra indítottalak.

" ha nem így van javítsatok ki, de ha egy ember meghal valamennyi kilóval kevesebb lesz"

Semennyivel nem lesz könnyebb az emberi test halála után.

Még valamikor 15 éve terjedt el ez az urbanlegend, és még az Uri Geller vezette magyar "A kiválasztott" című showműsorban is elhangzott ez a humbug az egyik fellépő "mutatványa" közben.

A fellépő azt mondta hogy kilép a testéből, és a lelke 23 grammal fogja csökkenteni a testtömegét, amit egy digitális mérlegen lehetett nézni.

Mezei trükközés állt természetesen az egésznek.

Meg egyébként is, ez magának a vallásosságnak a teljes szembeköpése, hogy a léleknek tömeget adunk. Mi lesz a következő? A lélekre hatnak a newton törvények is? A léleknek van nehézségi gyorsulása is? Meg sűrűsége is?

Hagyjuk inkább... Egyszerű szájról szájra terjedő butaság ez a 23 grammos dolog.

"Ezt szerintem nem olyan nehéz elhinni."

Nekem elég nehéz lenne elhinni... Minimum be kéne tépnem hozzá.

"Igazából azt sem, hogy van-e"

Hát annyit fixen tudhatunk hogy se tömege, se semmilyen kimérhető, számszerűsíthető paramétere, tulajdonsága nincsen.

Innentől kezdve meg tényleg csak azon múlik az ember hite, hogy mennyire jártas tudományokban.

Messze állok attól hogy értsem az emberi elme, de akár csak egy rovar agyának összetettségét, de az fix hogy nem léleknek nevezett szellemi dolgok húzigálják bennünk a zsinórokat, és nyomkodják a belső gombjainkat.

Az anyagból igenis következik az amit mi szelleminek tekintünk.

"Én a reinkarnációban hiszek, mert jobban el tudom hinni, hogy a lelkünk (egy másik emberi, állati vagy olyan lénybe, aminek van lelke) száll át, mint azt, hogy a Mennyországba"

Egyikre sincs több bizonyíték mint a másikra, és egyik sem logikusabb mint a másik.

Pusztán személy szerint valamiért tetszetősebb a reinkarnáció számodra mint a lineáris születés>>>élet>>>halál>>>túlvilág koncepció.