Miért lehet az hogy egy közösségben vágják rám a pofákat, összesúgnak a hátam mögött, de a szemembe senki nem hajlandó belemondani semmit?
Elég feltűnően vágják rám a pofákat, röhögcsélnek rajtam, pletykálkodnak, összesúgnak a hátam mögött, vannak néhányan, akiket még a jelenlétem is zavar. De ha valakitől konkrétan megkérdezem mi a bajuk velem, min kéne változtatnom, akkor hirtelen senki se tud semmit, senki nem mond semmit, eltitkolják előlem mi a bajuk velem, hogy miért vagyok így kiutálva. Huszonéves felnőttek egyébként, egy kisebb egyetemi közösség.
Miért viselkedhetnek így huszonéves felnőttek velem, miért nem kapok őszinteséget tőlük? Pedig ha belemondanák a szemembe mi a bajuk, ami miatt amúgy beszélgetni se hajlandóak velem, hiába közeledek feléjük, akkor esetleg még változtatni is tudnék azon ami nem tetszik nekik.
1. Egyetértek azzal, hogy ne a közösségtől kérdezd, hanem amikor kettesben vagy valakivel. Nagyobb eséllyel fog normálisan, rád figyelve reagálni. (Nincs csordaszellem.)
2. Nyilvánvalóan primitívek és egy óvodás szintjén vannak.
Azért mert nem egyetlen konkrét ok miatt nem bírnak, hanem valami miatt nem vagy nekik szimpatikus. Ezek megmagyarázhatatlan dolgok. A csoportdinamika miatt ráadásul elég, ha egy-két ember elkezdte mondogatni, hogy milyen hülye vagy, a többiek pedig erre boldogan mennek utána, már csak azért is, mert addig sem ők vannak kiutálva.
Nem "titkolnak" előled semmit. Egyszerűen valamiért irritálod őket. Ezt a szemedbe senki nem fogja mondani, és ha mondaná, sem tudnál rajta változtatni, mert nem kézzel fogható dolgok ezek. A folyamatos rákérdezéssel is csak magad alatt vágod a fát, mert úgy érzik, számon kéred őket.
Az egyetlen, amit tehetsz, bármilyen nehéz, hogy hanyagolod őket, egyáltalán nem keresed a társaságukat. Inkább legyél a nap 24 órájában tök egyedül, mint ilyen megalázó helyzetben. Elképzelhető - nem garantált, de elképzelhető -, hogy valaki, aki normálisabb, egy idő után majd nyit feléd, de ehhez muszáj, hogy ne te nyomulj.
Nem csináltál semmit?
Mert oké, hogy nem bírnak. Max. nem barátkoznak veled, nem szólnak hozzád.
De hogy konkrétan összesúgnak, annak csak van valami oka. Nincs ennek az egésznek valami előzménye?
Hát Kérdező, nehéz menet lesz ezen túllépned.
Azt írod, önbizalomhiányos vagy, halkan és nehezen érthetően beszélsz, hol köszönsz, hol nem.
Miért vagy halk? Félsz, hogy butaságot mondasz, vagy nem szereted a hangod? Ha egyedül vagy, beszélj sokat hangosan, ezzel mindkettő ellen trenírozhatod magad.
Köszönni kell! Az, ha a másik nem fogadja, az ő szegénységi bizonyítványa, nem a tiéd.
Biztos, hogy rád vágják a pofákat, rajtad röhögcsélnek? Pletykálnak? Hallottál már vissza valamit? Nem lehet, hogy ezeket az önbizalomhiány miatt csak beképzeled?
Lehet, hogy furcsának tartanak. Vagy a külsődben van valami, vagy a viselkedésedben.
Muszáj velük kapcsolatban lenned? Értem, hogy kisebb egyetemi közösség, de van valami konkrét kényszer, ami miatt mellettük kell, hogy legyél?
Csak ez a néhány ember viselkedik így, vagy az emberek nagy részénél ezt érzed?
Jajj! Mennyi kérdést tettem fel neked. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!