Jogos, hogy sértve érzem magam?

Egy faluba lakom és egy közelben lévő kisvárosban voltam.

Délután jöttem haza. A hazafelé induló buszra várt még rajtam kívül két lány akiket nem ismertem, nem együtt voltak, tehát nem ismerték egymást. Megérkezett a busz, én már elővettem az igazolványomat ami kell az utazáshoz. Előre akartam engedni a lányokat de még vették elő a pénzüket, így nem akartam húzni az időt, felszálltam hát először én, megvettem a jegyet és elindultam hátra, látom, hogy nagyon sokan vannak buszon és csak két szabad hely van. Gondoltam, hogy nem ülök le hanem meghagyom a két lánynak. Így hát én voltam az egyedüli aki állt a buszon, odamentem a korláthoz és megkapaszkodtam benne. A lányok is eközben megvették a jegyüket és egyikük leül az egyik szabad helyre, másikuk pedig a másik szabad helyre. Ne értsétek félre! Nem az volt a gondom, hogy állnom kellett! Ezt mindenki kibírja. A bajom az volt, hogy a lányok ezt nem köszönték meg nekem! Nem köszönték meg azt, hogy annak ellenére, hogy előttük szálltam fel, nem használtam ki a lehetőséget és direkt nem ültem le hanem meghagytam nekik azt a két helyet és csak azért álltam, hogy ők letudjanak ülni.

Igaz, hogy nem ismertek engem és ezt önzetlenül csináltam de azért egy köszönömöt mondhattak volna, nem?