Miért nem tudom szeretni és elfogadni magam?

Úgy érzem, semmire se vagyok jó. Nem tud boldoggá tenni semmi. 24 éves leszek, és bár lesz diplomám, semmi mást nem értem el az életben ezen kívül.

Más nem görcsöl ezen. Én miért teszem? Nem tudok vidám lenni, se boldog, semmiben sem látom a jót, csak azt, hogy mindenki halad előre, csinálja a dolgát, sikereket ér el, én meg semmi olyat, amit értékelni tudnék.

Non-stop kifolyik az idő a kezeim közül. Semmire sem bírom rávenni magam. Hiába történnek velem jó dolgok is, egyik sem ér számomra semmit. Magamért minek küzdjek? Másnak van párja, vagy legalább valami értelmes célja. Én meg most is csak azon agyalok, hogy hiába van célom, azt csak úgy nem lehet elérni. Csak az akadályokat látom, de azt nem, hogyan lehetne elérni.

Nincs olyan barátnőm, akinek beszélhetnék ezekről, mert vagy boldogok és pont kit érdekel, hogy a padlón vagyok, vagy Istent hozzák fel, de én nem tudok hinni. Egyik barátnőmre sem hasonlítok. Szeretem őket, de úgy érzem, hogy semmit sem tudok nyújtani nekik. :(

5 év alatt 8 lakótársam volt, a többségük nem bírt. A legtöbb munkahelyemen szerettek, de ott nem az a lényeg, hanem, hogy jól végezzem a munkám.

Nem szeretek egyedül lenni, de annyira elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki szerelmes legyen belém és együtt éljünk stb. Pedig szeretnék családot, gyerekeket és bár nem vagyok lekésve semmiről, totál üres az életem.

Nem tudom, hogyan kéne jól csinálni a dolgokat, azt sem tudom, hogy mi a jó. Megfelelni másoknak? Megfelelni magamnak? Szörnyű.