Ti szoktatok egyedül programokat szervezni magatoknak? Miket, hogyan?
Én soha nem csinálok semmit és soha nem megyek sehová, mert nincsen hozzá társaságom és ezt már kezdem megelégelni. A családom sosem volt ilyen típus, más korosztály is vagyunk, ők nem nagyon érnek rá, eleve keveset is vagyok otthon stb., szóval velük emiatt igazából fel sem merül. Viszont a barátaimnál már próbálkoztam többször is ilyen-olyan ötletekkel, de feladtam. Valahogyan soha semmihez nincsen kedvük, soha semmi nem érdekli őket, soha semmi nem érdekes, túl későn van, túl korán van, túl drága, túl unalmas, túl sok ember van ott, nem akarnak menni sehová stb., valami mindig van. 90%-ban csak úgy találkozunk, hogy átmegyünk valamelyikünkhoz egy délután és akkor a szobában ücsörgünk x órán át. Nagy ritkán rá lehet venni őket, hogy pl. menjünk el valahová enni/sütizni/kávézni, de ez tényleg ritka és ez is inkább abban marad, hogy rendelünk kaját. Persze, így is találkozunk, így is tudunk beszélni egymással stb., de nekem ez már unalmas és sokszor kényelmetlen is (pl. a szülők sem feltétlenül örülnek annak, ha ott dekkolunk valakinél). Annyi helyre lehetne menni, akár csak egy gyorsabb egy-két órás programra is a városban pl. mozi, színház, állatkert, valamilyen előadás vagy bármiféle rendezvény, egyetemi programok, bulik, de én tök szívesen elmennék pl. kirándulni is, várost nézni, külföldre utazni, együtt sportolni vagy bármi. Nekik semmi nem jó soha. Ha megkérdezem, hogy ők szeretnének-e valamit csinálni, akkor mindig az a válasz, hogy szerintük csak találkozzunk valamelyikünknél. Én ezt már meguntam, viszont egyedül nem mindenhez van kedvem (pl. sokszor voltam már állatkertben, de társasággal azért mégis más lenne minden alkalom vagy mondjuk moziba sem járok egyedül, mert akkor inkább megnézem otthon egyedül), valamit pedig egyedül még nem mertem (pl. buliba nem merek éjjel elmenni egyedül, vagy mondjuk egyedül kirándulni és utazni sem mertem még).
21/L
Ismerős helyzet, velem mondjuk az volt, hogy a rossz önbizalmam miatt nem mertem sehova se menni. Aztán elkezdtem foglalkozni a régi autókkal, számítógépekkel, marketplace-ezek, és emiatt sok új embert ismertem meg, akikkel lehet közösen tervezni. Most vasárnap is lesz autóstalálkozó, előtte meg egy régi osztálytársamhoz megyek kereskedni. Elkezdtem nyitni a világ felé, én így tudtam végül programokat szervezni magamnak (és végül így jött meg az önbizalmam is).
Amikor egyedül vagy, nincs nyüzsgés körülötted, gondold át alaposan, hogy mik érdekelnek. És ha mondjuk diákmunkázol, vagy suliba/egyetemre jársz, akkor azt megoszthatod az emberekkel. Rosszabb esetben csak meghallgatnak, de jobb esetben őket is érdekli az adott dolog, így lehet bekerülni egy jó közösségbe, ahol programokat szervezhetsz valakikkel.
Nyilván ott a másik oldal is, hogy az embernek szüksége van valakire, aki mellett kicsit lazíthat. Sétálhat vele a dunaparton, kocsikázhat vele egy szerpentines úton, vagy csak este megnézni valamit a számítógépen. Nekem ez hiányzik leginkább, ha nálad is ez a helyzet, ez is egy jó megoldás lehet a kérdésedre.
Szerintem egyedül is jól érezheti az ember magát. Én régebben beültem egyedül is cukrászdába, kávézóba, kajálni. De moziba is mentem, ha nagyon meg szerettem volna nézni egy filmet, sőt koncerten is voltam, meg színházban.
Időnként most is előfordul, h. elkísérem a férjemet munkaügyben egy városba. Ott reggel kitesz a kocsiból és csak délután, mikor végez találkozunk. Addig egyedül fedezem fel a várost, nézelődök, beülök reggelizni stb.. Szuperül elvagyok. Nem kell senkihez alkalmazkodni, akkor ülök le vagy oda megyek be, ahova én szeretnék. Fotózgatok közben, élvezem:)
Én régebben elmentem az uszodába, úshtam 45 percet, szauba, jacuzzi.
Simán elmentem bringázni is.
Vagy felkaptam a fényképezőgépemet és ki a parkba vagy akár a belvárosba.
Kávézni, enni ma is simán beülök. Az előzőekre nincs idő, mert dolgozom és tanulok egyszerre.
mozi, koncert, rendezvenyek, turazas, hetvege valahol, kiveszek egy szobat es megnezem a varost,
kave/suti
meg tancolni is elmentem egyedul, elvegyultem a tomegben, sotet volt, senki nem vette eszre, hogy egyedul vagyok
Simán szoktam egyedül programozni. Edzőterembe egyedül járok, de van, hogy csak sétálok a belvárosban, beülök egy kávéra. Leülök egy padra a parkban. Könyvesboltban órákig bolyongok. Aztán valahol megeszek egy gyrost. Nincs ebben semmi, engem pl. ez kikapcsol.
(N/24)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!