Orvosok, egészségügyisek! Hogy bírjátok elviselni az okoskodó, internetes cikkek alapján öndiagnózist felállító pácienseket?

Nekem nem kell net, hogy öndiagnosztikát tegyek az asztalra.

Viszont vannak gyökerek, akik a szavak jelentéseit se tudják, buták mint a föld és még csak logika sincs abban amit mondanak.

Eredménye: jót nevet az ember "ez mekkora egy barom" 🤣

Gondolom arra a típusra gondolsz, aki már-már felháborodik a vizsgálattól, váltig auz mondogatja: "nem érdekel, hogy diplomád van specifikusan erre a területre, nekem holtbiztos hogy ez és ez a bajom!", és sorolja a hülyeségeit az orvosnak - az pedig nem érdekli, amit a doki mond.

Ezektől a falra lehet mászni. Pláne ha még el is kell magyarázni neki, hogy miért nem neki van igaza.

Bár én nem orvos vagyok, de egy ritka betegséggel jártam végig minimum 20 orvost. Kb az 5.-nél éreztem úgy, hogy nekem kell a sarkamra állnom és utánaolvasnom. Utána már célzottan mentem a következő orvoshoz, és addig mentem utána,míg végül végre találtam egy hozzáértőt, aki 1 hónapon belül műtött.

Ezek voltak a reakciók az öndiagnózisomra":

1. Az a doki, aki meg sem enged szólalni, meg sem hallgatja a tüneteket, csak simán megvizsgál majd kijelenti, hogy semmi baj nincs.

2. Teljesen félrediagnosztizál, mert neki direkt az ellenkezőjét kell mondani, mint nekem.

3. Fel van háborodva, hogy kicsit is értek hozzá. Bunkózik.

4. Nem elég, hogy félrediagnosztizál, még egy rettentő szar gyógyszert is akar velem szedetni. Pontosabban szteroidot, évekig. Mikor meg merem kérdezni,hogy miért is kéne nekem ilyen gyógyszert szednem, akkor még ő van felháborodva.

5. A mostani orvosom, akihez már úgy mentem oda,hogy ez meg az a bajom és műtétet szeretnék. Megvizsgált, majd megbeszéltük a műtét dátumát. Azóta is ő az orvosom és nagyon szeretem + elég sok hálapénzt adtam műtét után (magánban voltam nála, szóval nem is hálapénz, hanem munkadíj).

Szerintem manapság még segítség is lehet az öndiagnosztizálás, főleg ha pl egy állami nőgyógyászról van szó, akinek 2 perce van egy betegre, mert 25 másik áll sorban kint. Én ezeket az állami központokat kb egy Spar kassza szinttel írom le, ahol gyorsan megvizsgál, leveszi a rákszűrést aztán mehetsz is. Nem érdekli,ha neked lenne kérdésed vagy esetleg bajod van.

Ahogy az egeszségügy most áll, az halott ember aki nem tudja önmagát diagnosztizálni. Én már három éve minden egyes télen köhögök, mint a barom és semmivel nem tudtam csillapítani, tél végére már véreset köhögtem. 4 orvosnál jártam, ebből 3 mondta, hogy ez semmiség és felírt egy doboz strepsilt rá, a negyedik csak kioktatott, hogy az ügyelet az nem háziorvos. Én a net segítségével rájöttem, hogy mi a tényleges bajom és csodák csodájára ebben az évben nem is köhögök.

Pár hónapja pedig egyik este mellkasnyomást és légszomjat éreztem, és lezsibbadt a teljes bal karom. Ugye ez a hülyének is infarktus tünet, tehát kihívtam a mentőket. Bevittek a sürgősségire, ahol az orvos elmondta nekem, hogy egy mocskos féreg vagyok amiért ilyen semmiségre mentőt hívtam és szerinte egy 25 éves embernek nem lehet infarktusa...

Öcsém szintén hasonló tünetekkel került a sürgősségire, őt szintén hazaküldte az orvos, hogy egészséges mint a makk. Elment egy magánrendelésre, ahol megállapították, hogy tényleg szívbeteg és gyógyszeres kezelést kap.

Szóval amilyen trágya állapotban van az egészségügy én inkább bízok a netben, mint a "kiváló" magyar orvosokban

Még csak orvostanhallgató vagyok, szerintem kétféle beteg tartozik ebbe a kategóriába:

1. Aki azért néz utána a betegségének hiteles orvosi oldalakon, mert tényleg érdekli a dolog, aggódik és igyekszik képben lenni a problémáival, nem totál laikusként szeretne elmenni az orvoshoz. Szerintem ezzel semmi probléma, még jó is, hogy legalább érdekli az egészsége és igyekszik megoldást találni, nem csak bejön az orvoshoz és az asztalt veri, hogy javítsa meg, amit ő sok esetben több évtized alatt fokozatosan elbacott. Egy ilyen beteg még ha be is nézte a diagnózist, szerintem sokkal könnyebben kezelhető, nem kell neki annyi alapvető dolgot elmagyarázni, ő maga is hajlandó megtenni bizonyos változtatásokat a gyógyulás érdekében, mert érdekli a dolog.

2. Aki azért néz utána a betegségének különböző kevésbé hiteles forrásokból, hogy le tudja alázni az orvost, hogy bebizonyítsa magának, hogy ő a Jani, a mindentudó, hozzá képest még a főorvos úr is hülye. Ide tartoznak a mindent is lelki okokkal magyarázó táborba tartozók, a homeopátiások, gyógyfüvesek, oltásellenesek, konteósok, fényevők vagy egyéb radikális életmódot vagy diétát követők, elvakult vallásosok. Ennél a csoportnál nem tud az orvos olyat mondani, amivel meg lennének elégedve, mert eleve nem azért jöttek, hogy segítséget kérjenek, hanem azért, hogy teszteljék az orvost, aztán lesajnálják, amiért még azt sem tudja, hogy mindenre a homeopátia/imádság/marihuána/vegánság/tetszőleges vitamin a megoldás. Számomra ez a csoport elviselhetetlenül frusztráló, de hál'istennek a való életben ilyen beteggel még nem találkoztam (persze még csak gyakorlatokon találkozom betegekkel, nem a mindennapi munkám során), interneten viszont annál inkább. A való életben szerintem annyit lehet tenni velük, hogy elmondod, hogy orvosi szempontból hogy látod a betegségüket, mit kellene tenniük a gyógyulás érdekében, aztán hagyod, hogy tegyék, amit ők jónak látnak.

nekem volt amikor az orvos megbántódott, mert mondtam, hogy mit olvastam friss cikkeket összegzó cikkekben. de aztán amikor másodszor mentem addigra lenyugodott és kikérdezett rendesen és megbeszéltük a dolgokat, véleményezte a dolgokat.

de szerintem a lényeg az, hogy annyi bizbasz betegség van, hogy nem várható el egy orvostól, hogy minről olvassa a cikkeket folyamatosan szaklapokban. szóval ha van valaki aki jól olvas és képes feldolgozni tudományos cikkeket akkor azt inkább használni kéne a dokinak.