Ami olyan nagyon erősen annak híve, hogy ne panaszkodjunk, az hogyan mesél az aktuális élethelyzetéről?
Hiszen ha az életéről mesél, akkor lényegében panaszkodik.
A legtöbb embernek nincs pénze, gondok vannak az egészségével, utálja a munkáját és esély sincs jobbra, konfliktusok vannak a szüleivel stb.
Én nem dohányzom, nem iPhone-om van, "örököltem" egy lassan 7 éves tévét, de nem nézem.
Nincs pénzem.
:D
válasza:Ja, hogy igazából te akarsz panaszkodni és félsz, hogy a kiszemelt lelki szemetesláda nem veszi jó néven, hogy rázúdítod a nyűgödet?
Írj blogot vagy naplót, már az is sokat segít, ha így adod ki magadból. Vagy keress jó szakembert, ne kóklert.
válasza: válasza:"Hiszen ha az életéről mesél, akkor lényegében panaszkodik.
A legtöbb embernek nincs pénze, gondok vannak az egészségével, utálja a munkáját és esély sincs jobbra, konfliktusok vannak a szüleivel stb."
Nagyon rosszul látod a realitást!
Nekem pl. nem téma a pénzem, az egészségemmel nincs gond (65 évesen), a munkámat kifejezetten szeretem, a szüleimmel, párommal meg a gyerekeimmel sincsenek komoly konfliktusok, a kisebbeket meg megoldjuk, nem beszédtéma mások felé.
HA te így viselkedsz, akkor a hiba benned van, és többek közt azért vagy ennyire negatív helyzetben, mert neked ez számít attraktív beszédtémának!
válasza:
válasza: válasza:"Hiszen ha az életéről mesél, akkor lényegében panaszkodik."
Nem ezt jelenti a panaszkodás, hanem azt, amikor valaki rázúdítja másra a problémáit, de nem kér tanácsot és/vagy egy szót sem szól arról, hogy mik a konkrét tervei a megoldás érdekében.
Beszél az életéről = beszél a problémáiról = elmondja a problémáit, mert társas lény, jól esik olykor kiadni, úgy, hogy más élő ember is hallja / olvassa.
"Tanács" nem kell, mert a probléma vagy megoldhatatlan (szülőkkel konfliktusok vannak, szülők betegsége, saját betegség stb) vagy folyamatban van a megoldás (csak hosszú, közben pedig rettentően fáj és az ember fél is a kudarctól)...
Meg a másik, amikor konkrétan kérdeznek az életemről: munka, párkapcsolat, család stb.
Ne válaszoljak, mert ha válaszolok, az panaszkodás lesz? :'D
Talán ebben a könyvben volt benne:
Vagy az ebből készült, 4 kötetes regények egyikében
De az első a valószínűbb.
A feleségnek valami problémája volt a munkahelyén és otthon rendszeresen ki szerette volna adni magából, de csak amolyan rövid, hazaérkezés utáni, kivel mi történt sztori keretein belül, mert a minőségi idő volt a szeretetnyelve.
A férje meg úgy állt hozzá, hogy ha panaszkodik, azt csak akkor teszi, ha tanács kell. Mindig leintette a feleségét azzal, hogy (amúgy tök abszurd) "tanácsokkal" látta el.
A vége valami olyasmi volt, hogy tanácsadóval beszélgettek, és az világított rá, hogy a feleség kvázi csak el akarja mondani, hogy mi történt a munkahelyén, ennyi....
Én alapból olyan vagyok, hogy aki közel áll hozzám, annak szeretem kiadni magamból (de ahogy látom, az emberek zöme ilyen).
Ha tanács kell, külön jelezni szoktam.
Nem vagyok olyan, aki szereti magában tartani, pláne, ha rákérdeznek, hogy és suli, munka stb. Akkor elmondom.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!