Annyira lenézendő ember vagyok, hogy csak belém rúgni tudni?

Azért írtam ide, mert reméltem hogy normális válaszokat fogok kapni. Sose voltam népszerű sehol sem sajnos. Sose voltam középpontban. Régen még az osztálytársaim csúfolódását felfogtam annak, hogy nem a megfelelő emberekkel kerültem össze, de már hogy felnőtt vagy, nem tudom mit gondoljak. Mert felnőtt emberként se működnek az emberi kapcsolataim, még a párkapcsolatok sem. Pedig mindig is reméltem hogy hátha felnőttként legalább egy férfi elfog fogadni, és szeretni, de nem össze. A volt osztálytársaimat szeretik, van még gyerekük is már, akik kigúnyoltak. Én meg, mint gyerekkoromban most is csak egy lúzer, szerencsétlen vagyok. Sőt még a férfiak akikkel jártam se szerettek, úgy éreztem mint ha csak kihasználtak volna.