Hogyan lehet egyes embereknek annyi az életük egy átlagos munkahéten, hogy elmennek dolgozni, majd ledöglenek a TV elé és alvás?

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Ez is te vagy? Mellesleg te mit dolgozol, hogy a sport mellett (gondolom, csinálod te is, nem csak a szád jár) még arra is marad időd, hogy itt köszörüld a nyelved másokon rosszindulatúan, ítélkezően?

Mi közöd van hozzá amúgy, hogy ki sportol meg ki nem? Én mindig is gyűlöltem, sosem volt benne sikerélményem (pedig piszkafa voltam mindig is), biztos, hogy nem fogok olyat csinálni, amihez csak negatív élmények kötnek, majdnem sírtam örömömben, mikor vègre eljutottam az utolsó gimis tesióráig. Többet nem kényszerítheti rám senki. És nem, rohadtul nem érdekel, hogy ismeretlenül itt hogyan kezded el osztani majd az észt nekem, hogy mit hogyan kellett volna/kellene csinálnom. Ja és mielőtt netán a testemet kezdenéd el fikázni, továbbra sem vagyok kövér, mert igyekszem egészségesen enni, és álló-szaladgálós munkát végzek, kb esélytelen, hogy elhízzak mellette.

Nem mindegy mit dolgozol meg hogyan közlekedsz. Amikor olyan munkám volt ami mentálisan nem fárasztott le és autóval jártam addig én is minden nap csináltam sok mindent. Úgy is hogy 9 órát dolgoztam minden nap.

Most "csak" 8-at dolgozok. De olyan munkám van hogy egyszerűen mentálisan lefáradok. Egyszerűen nem azért nem csinálok mást mert nincsenek igényeim. Erőm nincs jelenleg.

Emellett engem a tömegközlekedés is kivesz a tevékenységből. Nagyon fárasztó napi 2-4 órát tömeg-közlekedni. Ugyan ennyi autóban meg se kottyan.

Az alapfelvetés rossz:

8 óra munka+3 óra utazás+1 óra ebédszünet =12 óra (reggel 7-től este 7-ig)

+ (péntek) 6 óra egyetem (rögtön 7-8-ig)+ szombaton is egyetem+ otthoni tanulás (7-8:15-ig) + ügyintézés (majdnem minden hétre jutott valami az elmúlt 5 hónapban, hol a gàzszerelő, hol a vízszerelő, hol a nagyszülővel kórházba, hol én mentem rendelésre, ezeket le kell csúsztatni + fél/egy óra naponta 😫)

Ha este 9-re érsz haza rendszeresen az agglomerációba, akkor minden bezár addigra, este meg nincs tömegközlekedés, csak óránként). Otthon persze lehetne.... 😏

Hát irigyellek, hogy te ennyire bírod a strapát, de nem ez az átlag, gondolom a környezetedet is leírtad, akik nem értettek veled egyet, hogy orrba-szájba rohangásznának még hétköznap is, ahogy gondolom te, hanem mennek haza dögleni, ahogy általában én is.

Jó pár éve én is bírtam, de ahogy öregszik az ember, úgy egyre jobban elfárad. Nemrég váltottam munkát, szerettem az előzőt, de muszáj volt váltanom es ott olyan szinten elfáradtam agyilag, hogy hazaértem és sokszor csak úgy dőltem befele az ágyba, már a tömegközlekedésen bealudtam hazafele. A mostani melómban annyira nem fáradok el, de ha tehetem, akkor nem rohangászom és nem csinálok programokat, meg télen amúgy is jobb bent a házban. Nyáron sokat vagyok kint.

“ha nincs közelebb, akkor költözni kell“

Te mit képzelsz, valami rózsaszín univerzumban élünk, hogy ezf MINDENKI megteheti csak úgy? Persze úgy könnyű osztani az észt, hogy anyu-apu pénzel(t), és soha nem szorultál rá pl hitelre. Meg ezek szerint te még arról sem hallottál, hogy munka (pláne jól fizető) bizony nem terem akárhol. Ha messze van, akkor be kell vállalni a több utazást. És nem, nem elköltözni, mert amúgy mi van, ha fél év múlva kirúgnak? A következő munkához megint eladod a lakást, viszed a gyerekeket is mindenestül?