Miért szimpatizál valaki nácikkal vagy szovjetekkel? (Pl 28 éves ember)

Azért, mert hiàba 28 éves, ha agyilag 12.

Látott valamit ami megtetszik neki, de amúgy fogalma sincs egyikről se, hogy mi volt akkor, hogy élt az átlag polgár, egyértelmű, hogy katona se volt az ilyen korú ember. (Pedig mind két állam erősen katonai vonalú)

De, lefogadom ha csak 6 hónapra kéne bakancsot húzni, sírásra állna a szája.

16 évesen én is egyszer beöltöztem fekete ruhába, feketésre festett körmökkel és fekete rúzszsal mentem iskolába.

Èlveztem, hogy olyat csinálok amit mindenki elítél, és ezért a központba kerültem. Kb 2 napig mindenki rólam beszélt. Soha de soha nem öltöztem így, mindig a normál nöies dolgokat szerettem, de egy napot így mentem. Még az osztályfönököm is behívatott, hogy ez milyen visekledés...

Vagy cigiztünk mert a felnöttek azt mondták az nem jó. Ja meg füveztünk is, mert ha anyám megtutta volna tuti fejen áll...

Pont ezért. Egy rakat ember szimpatizál tömeggyilkosokkal mert azt mások elítélik akkor neki mellette kell állni.

De még felnöttekben is van ilyen, aki direkt a másik oldalra áll akkor is ha nem ért vele egyet. Anyám is ilyen néha. Rengetegszer meglep, hogy beszélgetünk egy témárol amiben egy darabig megegyezik a gondolataink, majd szinte néhány másodperc alatt pont az ellenkezöjéröl beszél.

Az emberek gyakran éreznek egyfajta szentimentális elvágyódást a letűnt korszakok iránt, főleg ha elégedetlenek a saját jelenükkel. A XIX. században a középkor iránt rajongtak sokan, ez volt a romantika, míg korábban az ókori klasszikus kultúra felé fordultak, ez volt a reneszánsz. A lényeg, hogy mindig az a világ a vonzó, amelyikben nem élhetünk, mert így olyannak képzelhetjük el, amilyennek mi akarjuk.

Mivel az illető nem élt fasiszta vagy szovjet rendszerben, nem élhette át személyesen a sötét oldalukat. Ezzel szemben a liberális demokrácia (tudom, hogy arról külön lehetne vitatkozni, hogy a jelenlegi rendszer mennyire liberális és demokratikus, de most a kérdés szempontjából az egyszerűség kedvéért hívjuk annak) hátrányaival tisztában van (vagy legalábbis a világgal való problémáit annak tulajdonítja), míg az előnyeit (pl. emberi jogok, szabad információáramlás) természetesnek és magától értetődőnek veszi, hiszen sosem kellett megtapasztalnia a hiányukat, ezért nem igazán tudja értékelni őket.

Szerintem nagyon fontos tényező az is, hogy azok az ideológiák, melyekre ezek a rendszerek épültek egy leegyszerűsített, fekete-fehér világképet kínálnak, mellyel könnyű azonosulni. A világot meghatározó országhatárokon és földrészeken átívelő bonyolult politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális stb. folyamatokat és törvényszerűségeket az átlagember nemhogy befolyásolni nem tudja, de sokszor még átlátni és megérteni sem. Mind a fasizmus, mind a marxizmus egy közérthető, ugyanakkor szenvedélyes és tettre ösztönző retorikát használ: „bennünket, kisembereket a történelem során elnyomtak, de ennek most vége, fellázadunk a régi rend ellen, megtisztítjuk a világot az ellenségeinktől és megteremtjük az új világrendet, ahol boldogság és jólét vár ránk, a felsőbbrendű népre.”

Az ellenségnek kikiáltott csoport iránt érzett gyűlölet könnyen egységbe kovácsolhatja az életükkel elégedetlen, frusztrált embereket, megadja nekik azt, amiben hinni akarnak: a világ alapvetően egy jó hely, az összes probléma és rossz egy gyökérből származik, ezért a zsidóság/burzsoázia felszámolásával minden bajtól egy csapásra meg lehet (és meg kell) szabadulni.

A vezérkultusz pedig meggyőződik arról, hogy a tömegeknek ne kelljen olyan fárasztó és "felesleges" dolgokkal foglalkozni, mint az önálló gondolkodás, saját véleményalkotás, elég csak tapsolni, bólogatni, kart lendíteni és követni a katonai egyenruhában mutatkozó, erőt és hatalmat sugárzó karizmatikus vezetőt, aki mindent tud, mindig igaza van és mindent elintéz.