Mit tegyek másképp, ha számomra a felnőtt élet maga a pokol, csak kudarcaim vannak és a pénzhiány miatt lassan utcára kerülök?

Állásinterjúkon nyílt vagyok, mosolygós, szimpatikus is szoktam lenni. (A nem a tanulmányaimnak megfelelő munkákra) gyorsan el is szoktam kelni.

Kőkeményen tanulok, hajlandó vagyok kilépni a komfortzónámból (igazából állandóan azon kívül vagyok mostanában), a jellememen is rengeteget változtattam.

Annyira nem jönnek össze a dolgok, hogy az öngyilkosság határán állok.

Már az ablakra úgy nézek rá, hogy jó lenne megtenni.