Egy nap után otthagytam a munkahelyen, a kollégák miatt. Velem van a baj? Mindig ez lesz? 19

Egyet is értek veled,kedves kèrdező,meg nem is.

Abban megértelek teljes mértékben,hogy nem szerettél ott dolgozni,hiszen bunkó emberek társaságát a legtöbben nem szeretik.

(Bevallom,én is hagytam ott munkahelyet éppen ilyen miatt.)

Viszont,tényleg kicsit elkapkodtad az eljövetelt;talán kellett volna még egy kis időt hagyni a dolognak,de most már mindegy.

Remélem azért sikerült,vagy sikerülni fog másik munkát találnod,ahol jobb a közösség!

Nem szeretnék ítélkezni, ezért tudnál konkrét esetet mondani, amit bunkóság alatt értesz?

Én is azt mondom, hogy egy nap után felmondani a közösség miatt gyengeségre vall. Ki kell hozni minden helyzetből a legjobbat, a rossz helyzetek sokkal jobban építenek, megerősítenek, mint amikor minden tökéletes, és semmi sem feszegeti a határaidat. Én most nyáron áruházban dolgoztam polcsszervizesként, és én is ugyanúgy ott akartam hagyni, de végül maradtam a szerződésem végéig, és nem bántam meg, megerősített szellemileg és fizikailag. Megtanultam olyan emberekkel szót érteni, akiket eleinte nem kedveltem, csak jobban meg kell őket ismerni. A hűvös, elutasító tekintetek mögött általában ott van az ember, aki jóindulató, segítőkész, kedves, csak jobban meg kell őket ismerni.

Szerintem jól tetted. Nekem is volt egy ilyen helyem, bár otthagytam volna őket egy nap után. De neeeeem, mert engem még úgy neveltek, hogy magamban keressem a hibát. És maradtam, hat hónapig, addig bírta, de akkor már sírva keltem fel reggelente. Az a baj, ha egy nap után otthagytam volna őket a picsbe, akkor már rég elfelejtettem volna őket, így viszont rányomta a bélyegét az egész későbbi munkakeresésemre ez a kudarc. Mert jól írod, általában később sem lesz jobb.

És hogy mindenhol így lesz-e? Már megválaszoltad, hogy NEM. Hiszen Neked is volt már normális munkahelyed, ahogy írtad is. Úgyhogy hajrá!!!

Hát nálunk is annyi ilyen hozzád hasonló nebáncsvirág jött - ment, hogy a próbaidő alatt kb a nevüket se próbálom már megjegyezni. Minek? Nem bunkóság miatt, csak minek strapáljam magam, ha ők se igen próbálkoznak?

Te mit tettél, hogy beilleszkedj...?

Kérdező, ne hagyd magad lehúzni és ne kezdj el rágódni a döntéseiden, mert hosszú távon így fogod leamortizálni magad mentálisan. Döntöttél, eljöttél, senkit nem érdekel, hogy a többiek mit gondoltak, nem érezted jól magad ott, pont.

Egyébként meg nem tudom, mit vársz a gyakori prolinépétől, megmutattad hol vagy sebezhető, most mindegyik beléd fog rúgni, addig sem a saját szar életükön kell rágódni :)

Ordas nagy kamu, hogy ez bármennyivel is jobb lett volna hosszútávon. Én utálok feleslegesen pofázni, ha dolgozni megyek valahova, akkor a munkámra akarok koncentrálni, azt elvégezni és nem a kollégák hülyeségeivel foglalkozni. Nem vagyok barátságos ember, nem érdeklődök felőlük, mégis rengeteg munkahelyet kellett otthagynom, mert mindenki folyamatosan velem foglalkozott, zavart, hívtak enni, cigizni - az isten áldja meg őket, nem is cigizek -, az istennek nem szálltak le rólam. Jelenleg olyan helyen vagyok, ahol mindenki békén hagy, egy kolléga fixálódott rám újabban, már nem vagyok messze tőle, hogy elküldjem az édes anyjába, amikor megint elkezd görcsösen hülyeségekről szövegelni nekem egy bonyolult feladat kellős közepén. Szerencsére ennyit kibírok, de na. A többiek nem zavartatták magukat sem első nap, sem azóta. Előző helyeimen is, ahol nem foglalkoztak velem, később se tették, pedig volt, ahol kénytelen lettem volna beilleszkedni. Ahol nem működik az első benyomás, nem is fog. Napról napra rosszabb lenne, mert nemcsak körön kívül maradnál, még ki is beszélnének egy idő után. Jól tetted, hogy eljöttél. Keresgélj tovább, nem kell rágörcsölni, nem kell azon rágódni, hogy mit rontottál el, neked is meglesz valahol a megfelelő munka. Akkor kezdd el magadban keresni a hibát, ha már több ilyen eset is előfordult, ne akkor, amikor éppen belefutottál egy kivételbe...