Mi az életben a legnagyobb problémátok, gondotok?

Nem tudom, milyen irányba és hol tanuljak tovább. Ötletek és irányok vannak, de semmi konkrétum.

18/L

Nincs munkám, hiába öltem valamibe 10 év tanulást.

A saját szakmámba nem vesznek fel, máshol azt kérdezik mit akarok én itt...

Párom labilis érzelmű....ezt szerintem nem kell magyarázni.

az, hogy nincs gondom

korábban elég gondterhes időszakom volt, de ezen túljutottam és most nagyon nyugi, csönd van

most a hajtásnak is vége, szóval több téren nyugi lett

megszokom és jó ez, de az elején a sok-sok dolog után hirtelen fura volt ez az állapot

14:07

En sem.

Inkább több nagy problémám is van, nincs legnagyobb; viszont ezek mind olyanok, amelyek önmagukban is megterhelőek lennének számomra.

Az egyik, hogy nagyon magányos vagyok. Emberből sok van körülöttem, számomra túl sok is. Viszont lelkitársam nincs.

3 éve elhunyt a Nagymamám, aki nevelt. Vele állandóan voltak a viták és sértődések, nemcsak a generációs különbségek miatt, hanem mert két nagyon érzékeny ember állandóan "megtalálta" egymás gyenge pontját. Viszont Őt mindig érdekelte, mi van velem, merre járok, mit csinálok (már a jó értelemben! sőt, ami intimebb volt bármilyen téren, az már nem érdekelte) és mindig azt sugározta, hogy hajrá, csináljam, hisz bennem. Így valahogy azt sugárzota, hogy Rá mindig lehet számítani.

Most nagyon nehéz számomra a felnőtt élet és nemhogy nincs mellettem senki, aki mögöttem állna és csendben szurkolna, hanem mégcsak mesélni sincs senkinek... A baráti kör nem mindig megértő (de azért nem is az én "rendbetételem" lenne a feladatuk), nomeg megvan a maguk baja, mindenkinek nehéz az élete.

Édesapámmal van csak jó viszonyom a családból, bár a jó.. itt is megkérdőjelezhető. Nem túlzottan tudok magamról mesélni, ha mégis, SEMMIBEN se hisz, amibe belekezdek, ami az álmom. Semmivel se ért egyet, semmit se tud elképzelni, hogy meg tudom valósítani.

Szóval csendes szurkolóm már nincs, van helyette valaki, aki állandóan lehúz.

A másik, hogy bármit és bárhogyan tanulok, eddig nem sikerült vele elhelyezkednem. Nem keresek jól és eddig "betanított" munkák jutottak. Nem olyanok, amik változatosak, ahol lehet tanulni, ahol az ember nem pillanatok alatt pótolható. Közben a pénzem hihetetlen ütemben fogy.

Most egy nagyon-nagyon halvány reménysugár megjelent, de ha mégse sikerül, akkor... akkor én már nem tudom.. :(

Hála istennek, nincs nagy gondom.

Ami van, az nem olyan világvége szintű probléma, pl. még nem igazán találtam meg a hivatásomat 25 évesen (viszont van olyan munkám, amit nem utálok), illetve párom sincs. Utóbbi sokáig bántott, főleg mert sokat szenvedtem idiótákkal, azóta abbahagytam a terézanyáskodást, így remekül vagyok.

Úgy érzem, emellett vannak örömök az életemben, és egyáltalán nem érzem egysíkúnak, ami nem mindig volt így!

Örülök, hogy nagyjából egészséges vagyok, valamint hogy a hozzám közel állók is azok.