Mit kezdjünk azzal, aki szerencsétlen?
Van egy barátom. Elég közel állunk egymáshoz,de pechjére eléggé elbánt/elbánik vele az élet.
Egyik méky gödörből a másikba esik,hozzáteszem önhibájàn kívül. Meg sosem láttam ennyi balszerencsét egy embert érni.
Na már most,én elég gyakran segítek neki,amiben csak tudok. (Elsősorban nem anyagiakra kell gondolni) Nem hálátlan,nem telhetetlen. Mégis a segítségem semmit sem ér. Ha X katasztrófán túl van,vagy túl se van máris jön egy sokkal nagyobb Y csapás.
Nem akarok tőle elfordulni,viszont (èrthetően) annyira negatív és depressziós,hogy azt sokszor én is nehezen viselem (ez a cselekedeteiben is megmutatkozik). Ebben az esetbwn mégis mit lehetne tenni?
Válás (az exe csalta még anno)
Családi (a szülei ki akarják használni,ha nem enged,kidobják)
Anyagi (ex kisemmizte,nincs hova mennie még egy ideig,plusz a gyerektartás)
Társadalmi (mindenki pletykál a háta mögött,hogy mennyire szerencsétlen és lenézik őt)
Párkapcsolati (nemrég a barátnője szakított vele,mert nem jöttek ki jól)
Egyedül abban látom hibásnak,hogy manapság szándékosan temeti el magát. Ráadásul nincs rendben az egészsége sem,orvoshoz kellene mennie (komoly dolog miatt).
13:39
Tehát aki jó ember az menjen szakemberhez?Mégis miért nem a legalja ember megy szakemberhez, hogy észhez téritsék, hogy nem bántsák az ember társukat.
Őszintén? A személyiségén kéne változtatni, ha az a “hagyja” magát típus.
Ha nagyon-nagyon segíteni akarsz neki, akkor mondjuk elmentek egy olyan helyre, ahol nem számítanak az emberek (szórakozóhely), igyekszed kilökni őt a komfortzónájából, ráviszed a sportra (az emberek nagyon alábecsülik az edzés erejét) és legfőképp, ha nagyon rossz a helyzet, elviszed egy errre képzett doktorhoz.
Bennem nagyon ért egy ideje az a “b****a meg a világ” dolog. Ha senki sem rendes velem, r*****anak meg. (már nem tudom mi számít trágárságnak)
Rájöttem, hogy az embereknek nem kell a segítségem.
Hogy mondjam. Elvileg civilizációban élünk, gyakorlatilag az emberek többsége ösztönlény, csak kicsit bonyolultabb fokon, társadalomban.
Ezt azért mondhatom el, mert magamon is észreveszem azokat a megérzéseket (ez a gyerek egy gyökér, hülyeségeket beszél), csak bennem megvan a tudatosság ezen szempontból, az az önreflexió, sőt, nem csak a külvilág, hanem magam iránti szkepticizmus, hogy ezek ellen dolgozzak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!