Milyen megfontolásból vállal valaki Magyarországon gyereket?

Szerintem kár ezt a kérdést politikai vonalra terelni. Aki akar gyereket, az akkor is akar, ha egy omladozó vályogházban él vízen és száraz kenyéren, akár többet is, aki nem igazán akar, az akkor is meg tudja indokolni, miért nem, ha a tíz leggazdagabb közé tartozik és minden egyéb adottsága is meglenne rá.

Valakiknek fontosabb a karrier, az önmegvalósítás és a gondtalan, felelőtlen, szabad élet, valakinek inkább az anyaság, apaság élménye, a génjeinek a továbbvitele van prioritásban, vagy csak attól fél, egyedül marad öregkorára, vagy nem szereti ők senkit eléggé, vagy unalmas az élete, és úgy látja, a gyerekezés színt visz bele. Én az előbbi csoportba tartozom, de meg tudom érteni a másik oldalt is.

Amiért én lemondtam róla (és szerintem ez így is marad), abban az is benne volt, hogy egyik eddigi párkapcsolatom sem volt olyan, amit egy boldog család alapjaként el tudtam volna képzelni. A másik, hogy látom, milyen sivár a mai gyerekek élete ahhoz viszonyítva, amilyen az enyém volt tizenévesen. A telefonjukban élő panelpatkányokként élnek, nincs semmi közük a természethez, kalandokhoz, kreativitáshoz, felszabadult játékhoz, az elemi ingerekhez, élményekhez, nem tudnak semminek örülni, örökké unatkoznak, nincsenek barátaik, valódi szerelmeik, csak úgy lézengenek és döglődnek a semmiben. Ilyen világban én sem akarnék gyerek lenni, ezért a legjobbnak láttam nem megbüntetni senkit az élet nyűgjével.

41 F

#40

Kár, hogy a te szüleid nem törtek ki a mókuskerékből.

#44

Hozzaszólásod elég nagy szellemi éretlenségre vall.

#44: Nagyon nem vagyok fideszes, de ez végtelenül primitív általánosítás. Bárki tud boldogulni ebben az országban, ha hajlandó tenni érte.

Fidesz ide, vagy oda, nem ezen kellene aggódni, hanem hogy nincs értelmes egészségügy és oktatási rendszer. Ha már mindenképpen a hazai viszonyokra akarod kihegyezni a dolgot (Egyébként én sem akarok gyereket)