Hogyan kezelitek a hajléktalanokat, kéregetőket? Mi a legjobb módszer?
Ha előre látom, hogy fennáll a "veszély", akkor értelemszerűen nem megyek oda és elkerülöm vagy ignorálom és nem állok meg neki, nem állok le vele beszélgetni stb., hanem megyek tovább a dolgomra. Ugyanakkor olyan is előfordul nagyon sokszor, hogy nem tudom elkerülni az illetőt (pl. beáll a bejáratnál az ajtóba) vagy ők találnak meg (pl. parkokban, buszmegállókban, állomáson - és fényes nappal, nem is kifejezetten rossz környékeken), kvázi letámadnak és ilyenkor én nem tudok mit csinálni... Vannak akik kimondottan erőszakosak, kiabálnak, követelőznek, követnek, mutogatnak pl. volt már olyan is, hogy kiabált utánam és mindenki azt nézte az egész utcában, de volt olyan is aki még a buszra is felszállt utánam, illetve volt aki már a kezemet, ruhámat is megfogta és annál fogva húzott. Az még a jobbik eset, ha valaki szimplán odajön és a szituációhoz képest normálisan elmondja, hogy mit, miért és mire szeretne kérni, normálisan és tisztelettel beszél, megköszöni ha meghallgatom stb. Ha valaki jön a kis sztorijával, hogy "buszjegyre kellene, elromlott az autó, bent ül a gyerek a kocsiban, az asszony is terhes stb., stb.", még azt is elviselem. Viszont ezek mind ugyanúgy kellemetlenek és igazából nagyon nincsen erre igényem, pláne ha hetente többször is megtörténik... Nem mondom, hogy nem történt még olyan, hogy megsajnáltam valakit vagy éppen jó kedvem volt és adtam valakinek egy kis pénzt, ha normális volt. Ugyanakkor a legtöbb esetben csak szabadulni akarok tőlük, valamikor már ijesztőek és tényleg félelmetesen viselkednek, amitől már tartok vagy egyszerűen nem tudom őket lerázni magamról, nem hagynak békén és ilyenkor adok nekik pénzt. Ezt utólag mindig megbánom, viszont ott helyben egyszerűen nem tudok mit csinálni vagy mit mondani, mert nem akarom, hogy belém vesszenek, ordibáljanak, kövessenek vagy esetleg bántsanak és már eleve annyira rossz az az egész szituáció, hogy csak menekülni akarok onnan. Nagyon bunkó sem akarok lenni olyanokkal, akik amúgy nem viselkednek csúnyán csak "kitartóbbak". Szívem szerint azt gondolom, hogy nem kellene adnom senkinek. Lehetséges, hogy nem pár száz forinton múlik az életem, de én még tanulok, nem vagyok gazdag stb., szóval szerintem pont nem vagyok olyan helyzetben, hogy csak úgy osztogassam a pénzt mindenkinek. Ha megmondom őszintén, hogy nincsen nálam pénz, nekem is kell, nem szeretnék adni ezért és ezért, akkor pedig nagyon csúnyán néznek rám, mert biztos hazudok, szerintük látszik rajtam, hogy van pénzem vagy éppen lesnek bele a pénztárcámba (kéregetők alatt itt az adomány gyűjtőket is értem, ők szerintem képesek lennének kivenni a kezemből a tárcámat és átszámolni, hogy hány forint van nálam....) és kérdőre vonnak, hogy mégis miért nem adok, amit pedig nyilván mindenki hallgat és figyel körülöttünk...
Szóval a lényeg az, hogy nagyon utálom ezt, de nem tudom, hogy mi a legjobb módszer vagy mondat vagy akármi, amivel el lehet intézni őket?
Ha megszólít, azt mondom: Sajnálom, nem tudok segíteni. Vagy csak ránézek és ingatom a fejem. Szituációfüggő, de rendszerint válaszolok, reagálok.
Ha ugyanott tanyázik, üldögél állandóan és már tudja rólam, akkor rá se nézek, elmegyek mellette, hiába próbálkozik. Most ah szegény demenciás vagy ilyemi, akkor biztos nem érti, mi van, de hát sajnálom, nekem sincs korlátlan életerőm, és túl sok az elesett ember.
Én ha tehetem akkor kerülöm őket. Baromi kellemetlen hogy oda jönnek.
Nagy részén làtszik hogy mire fogja költeni.
Persze van egy-kettő akinek mindig szoktam adni, de ők nem is mennek oda senkihez, csak csendben ülnek.
En mindig vert szenvedek minden proj ektemnel a sajat cegemnel. Mindig eszembe jut,h en kemenyen dolgozok a penzert es aLtalaban orditasba torok ki a keregeto semmirekellonel.
Mindig munkaerohiany van az epitoiparban, akar meg ma felvesznek barkit segedmunkasnak!!
Payaudvarnal elek,leorditom a hajat a mocskokrol.
Mindnek ingyen jar a tb,ingyen etelosztas van a belvarosban egy csono helyen,ingyen tisztalkodas,tisztalkodoszerek,ingyen munkakereses es ingyen net.
Adok neki aprót? Konkrétan zéró erőfeszítésbe kerül, feldobom a napját és még segítettem is.
Nem értem, miért kell démonizálni a szegényeket.
Ha van tető a fejed felett és van mit enned, akkor nem oszt nem szoroz az a száz forint maradjunk annyiban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!