A tehetség mint börtön?
Amióta tudom az eszem rendkívüli tehetségnek tartanak az emberek egy téren. Én is annak tartom magam. Rengeteg versenyen voltam, mindig első helyezést értem el.
Most 20 éves vagyok, egyetemre járok. Azt tanulom amiből tehetséges vagyok. És ahogy múlik az idő, azt érzem valami hiányzik. Valamiféle ürességet érzek az életembe.
Mások hosszú éveket töltöttek el azzal hogy felfedjék maguk előtt, hogy milyen tehetségekkel lettek megáldva. Én ezt tálcán kaptam. Kisiskolás korom óta tudom.
Eddig azt mondtam mindenkinek, magamnak is hogy ez a szenvedélyem. De mostanában azt kezdem érezni hogy mindenkinek hazudtam, beleértve magamat is. Na de ha ez nem lenne az életembe, nem tudnák mivel foglalkozni.
Már-már azt érzem, hogy a tehetségem egy csapda.
És nem értem miért, mi lehet a baj, nem értem mi történik velem?
Most dicsekedsz, vagy panaszkodsz?
Egyébként nem kötelező egy dolognál leragadni, próbálj ki mást is. Ha annyira irigyled másoktól, hogy hosszú ideig keresik, hogy ők miben tehetségesek, akkor indulj el te is ezen az úton, tapasztald ki, hogy miben vagy MÉG jó azon kívül, amit most is csinálsz.
Keress mellé egy hobbit.
Valamit amihez kedved lenne, de totál tehetségtelen vagy benne, nekem bevállt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!