Ti is néha elnosztalgiáztok a gyerekkorotokon?

En nem. Egyreszt nem is emlekszem ra, masreszt amennyire remlik, semmi extra nem volt. En a kozepsulis eveimen szoktam nosztalgiazni, az volt eletem legjobb korszaka

38/F

Én igen.

Akkor még élt egy csomó nagyszerű ember, akik szerettek, akiktől sokat tanulhattam, akik biztattak, hittek bennem. Ez utóbbi ma különösen hiányzik.

Ők már nincsenek, csak emlékük él, de... most nagyon csúnya szóval fogom írni, de nincs "utánpótlás". Senki olyan személy nincs az életemben...

Bizonyos okokból nem volt jó gyerekkorom. Nem, nem a körülmények és nem a neveltetésem miatt. De még mindig ezerszer jobb volt, mint a felnőttkorom. Volt normális új ruhám, volt pénzünk. Mai fejjel visszanézve játék, játék és hatalmas szabadság. Nem is korlátoztak túlságosan. Ami mai fejjel se tetszene, az a "te még gyerek vagy, hallgass a felnőttekre" mentalitás; viszont legalább akkor nem kellett naponta döntést hoznom a saját életemről.

Rengeteget lehettem a szabadban, ma erre se hely, se idő.

Volt nyaralónk egy elég szép helyen, a nyaraimról szinte csak onnan van emlékem; nem voltam beszorítva Budapestre.

Kb. 2006-2008 előtt (sorozatos halálesetek, valamint a válság is megviselt) a család élete is felfelé ívelt, volt bennünk remény, egész jól megvoltunk.

Egyáltalán: létezett olyan, hogy család.

Anyukám nyugvóhelyén a temetőben mostanában igen.

Mikor még fiatal volt (néhány évtizede,) és a Dédimama sírját gondozta - ez ötlik fel régi emlékeim között.

Másképpen látom az akkori helyzetemet és a mostanit. Nem tudnám néhány szóval leírni, csak hosszadalmas "regényekben"...