Kinek volt rosszabb gyerekkora?

Anyám 17 évesen összeállt egy alkoholista hajléktalannal.

Persze anyám terhes lett velem.

Majdnem az utcára születtem.

16 éves koromig a szüleimmel laktam albérletben, anyám egész nap melózott, le se szart, apám vedelt, én meg kóboroltam az utcán, majd leléptem.

Nem akarok versenyezni egy ilyen szomorú témában, de azért leírom. Anyám nárcisztikus és borderline (diagnosztizált de nem foglalkozott vele, mindenki idióta csak ő nem alapon, szóval kezeltetve nem volt). Apámat szerintem soha nem láttam józanul. A kis ház és a szegénység egy dolog, megvolt az is, de mellé anyám szinte minden nap vert, verbálisan bántalmazott, elhordott minden szarnak, amikor alkalma volt rá, nyilvánosan megszégyenített pl lehúzta a nadrágom az osztálytársaim előtt és elkezdett szíjjal verni stb. Olyan is volt hogy bezárt a pincébe, mert útban voltam. Estig sorolhatnám miket engedett meg magának velem szemben ez a nő.

Felnőttként rendbetettem az életem és csak azért is sikeres lettem, erős jellemmel, de ez sok évig tartott és nagyon kemény meló volt. Megérte, nem hagyhattam, hogy nyerjenek és az egész életemet elbasszák, pont elég volt a gyerekkoromat elvenniük tőlem.