Az igazi harcosok normális ha veszítenek bunyoban?

" de ha egyszer mégis ki kapok akkor szégyen lessz."

B..romság! Hallgasd végig!

https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58&t=4s

A helyesírásod az oltári nagy szégyen!

A helyesírásod valami rémes, tégy ellene valamit, mert így senki nem téged komolyan venni.

Kék öves karatés vagyok, a mesteremnek három dan fokozata van, és őt is le tudja győzni egy másik mester, akár kevesebb fokozattal. Egy harc kimenetele sok mindentől függhet.

Vívtam is két évig, ugyanez.

Ez minden küzdősportnál is így van. A legjobbnak is lehet olyan napja, amikor nem tudja hozni a formáját, és legyőzi, vagy váratlanul éri egy olyan támadás, ahol mondjuk több ellenfele is van.

Amúgy mit sportolsz, hogy harcművésznek állítod magad? Mert a "bunyóban behúzok bárkinek" (micsoda alliteráció) az nagyon nem ezt jelenti.

Egy olyan ember (felesleges harcosnak lennie, ez mindenkire igaz), aki kiáll magáért és azért, amiben hisz, és tesz ezek védelméért, de tudja a határait és nem cselekszik meggondolatlanul, csakhogy ne gondolják gyávának.

18/L

"Azt is irhassátok"

Ne hari, de az igazi tanyasi parasztok használnak ilyen szavakat. :D

Versenyszerűen küzdősportoztam sokáig. Olimpikon nem lettem na, de volt országos és nemzetközi aranyam is. Láttam egy-két dolgot.

Alapvetően azt mondanám hogy mindenki lehet fáradt, tompa vagy bármi. Mindenkinek lehet rossz napja. Mindenki hozhat rossz döntést a másodperc töredéke alatt. Próbálj meg nem belehalni, nem a késes cibbok ellen kikapni. De versenyszituban be kell vállani, tanulni belőle aztán azt hogy kikaptál el kell engedni, nem dől össze a világ.

Akkor nem fogsz soha se kikapni ha csak olyan bunyót vállalsz be ahol sokkal gyengébb az ellenfél. Az meg háborúban okés, de tedd helyre magadban hogy az mennyire becsületes egy sportban.

Minden vagy te, csak nem harcművész. Fényévekre állsz attól. A harc lényege nem a győzelem, hanem a megmérettetés, és a tisztességes helytállás. Eredménytől függetlenül.

Hasonlíts össze egy küzdősportot művelő embert egy harcművésszel.

Az első ritkán tiszteli az ellenfelét, csak a győzelem számít, van, aki le is köpi az ellenfelét annyira tiszteletlen vele, és ha elbukik, akkor az előremenetelét félti, meg a rossz mérlegét, meg a pénzét, plusz ahogy te is, szégyennek éli meg a vereséget.

Egy harcművész tiszteli az ellenfelét. Ha te tiszteled az ellenfeled, miért érzed szégyennek a vereséget?

Fordítsuk meg a képletet, hátha jobban megérted:

Győzöl egy küzdelemben!

Ha a vereséget szégyennek fogod fel, akkor a győzelmet úgy éled meg, hogy megaláztad a vesztes?

Ez barátom, minden, csak nem tisztelet, és ez nem létező jelenség a harcművészetben!

Ha egy harcművész győz egy küzdelemben, hálás az ellenfelének, mert nélküle nem győzhetett volna!

Ez, szoros összefüggésben áll a yin-yang filozófiával, miszerint egyik, nincs meg a másik nélkül, nem értelmezhető, és értékelhető egyik, a másik nélkül!

2 ember között egy összecsapás 2 esélyes történet. Vagy az egyik győz, vagy a másik. Nincs más út, tehát ahol győztest ünnepelnek, ott vesztes is van, ez természetes dolog.

Ugyanolyan természetes veszteni, mint győzni. Senki nem lehet győztes úgy, hogy ne lenne vesztes, ezért a legyőzöttől válik győztessé a másik, nélküle önmagában semmit nem érne!

Az, hogy adott nap adott pillanatban 2 ember közül ki lesz győztes, vagy vesztes, függ a felkészüléstől, a pillanatnyi formától, a szerencsétől, egyik nap így adódik, másnap, lehet, hogy másképp.

De szégyenhez, megalázottsághoz, megalázáshoz, alá, vagy fölérendelt szerephez semmi köze!

Ha ilyen dolgok is bekavarnak, akkor az a 2 ember nem harcművész, és nem tisztelik egymást, pusztán csak szeretnek verekedni, és le akarják győzni egymást.