Hogyan lehet ezt idilli jövőképet "feladni"? Mindeki halad, családjuk van, karriert építenek én viszont jelenleg esélytelennek érzem, hogy elérjem ezeket.

Nem értem 22 évesen mi ez a kishitűség! Szedd szépen össze magad, bízva bizzál és haladj az álmaid felé.

Másokat nézel nekik milyen jó lehet, de ez csak illuzió. Mindenhol vannak problémák, gondok, és nincs kivétel aki ne küzdene meg a boldogságáért nap mint nap. Úgyhogy hagyd ezeket az önmarcangoló nevatív gondolatokat! ;)

Majd el jön a te időd is.

Nem egy sablonra épül az emberek élete.

“ Több ismerősönek is családja van, vagy eljegyezték, gyereke született, külföldön él stb. Ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy milyen jó is lehet nekik.”

Hát mert ennyi eszed van. Az meg sem fordul a fejedben, hogy mennyit tettek azért, hogy ezek meglegyenek, és hogy ezzel együtt is mennyi szívás mind a kisgyerek, mind a külföldi élet. Te csak vágod a bús pofákat és rettenetesen sajnálod magad.

Két dolgot kéne első körben megértened és elfogadnod: egyrészt azt, hogy az élet nem egy előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlik. Másrészt pedig azt, hogy nincs "ideális" út. Mikor "kell" házasodni? Mikor "kell" gyereket szülni? Hány gyereket "kell" felnevelni? Ha meg tudnál kérdezni 20 embert, 20 különböző helyen és korban, nem kapnál két egyező választ. Mert ezek nem olyan dolgok, amikre egzaktul lehet válaszolni. Csak irányelvet lehet megfogalmazni: amikor, és ahogyan nektek az ideális. Azért 22 évesen gyereket szülni, csak hogy elmondhasd magadról, hogy a szerinted megfelelő korban szültél, óriási butaság lenne. Igen, van ilyen. Inkább lehorgonyoz egy gyatra kapcsolatban, aztán 30 évesen már egyedül nevel 3 gyereket, vagy rosszabb esetben egy abuzív kapcsolatban sínylődik ahelyett, hogy kivárta volna a megfelelő partnert.

Tényleg: hová sietünk? Nem 40 év az átlegéletkor, mint 500 évvel ezelőtt... Ha te 30 évesen szülsz, akkor is minden bizonnyal lesz alkalmad az unokád ballagását végigkönnyezni. ;)

Ja, hogy mások megházasodtak? És miért ők képezik a limitet? Vagy a leghamarabb elígérkező ismerős mindig a követendő példa? Akkor miért nem szül mindenki 13 évesen? Én ismerek olyat, aki megtette... és nem gondolom, hogy az ideális életvezetés mintaképe lenne.

Most mondjam azt, hogy nekem is van olyan évfolyamtársam, aki már házas volt, amikor én még le sem diplomáztam? Persze, ő volt az, akivel lehetett példálozni... addig, ameddig a kirakatban minden szépnek tűnt. Aztán amikor kiderült, hogy utólag mindketten megbánták, és a csajnak is jóval nehezebb lesz így diplomát szereznie gyerek mellett, egy szál érettségivel meg a kutyának se kell mint munkaerő, máris kevésbé tartották mintaképnek.

És mi köze a jövőnek a külföldhöz? Nehogy már attól tartsunk valakit többre, mert lelépett. Igen, nekem is a volt osztálytársaim kb. fele nyugaton (esetleg északon) él. Tavaly volt osztálytalálkozó. Nem tűntek ettől számottevően boldogabbnak. Volt, aki vissza is költözött. Na persze nem azért, mert "Magyarország jobban teljesít", hanem mert rengeteg szál köti ide.

Ez az "elpazarlod a tehetséged" meg a legbutább duma, amivel valaki előhozakodhat. Tudod, mikor pazarolnád el? Ha mások életét élnéd. Akkor is, ha netán úgy anyagilag jobban állnál.

Egy a lényeg: érezd jól magad. Nem szabad mindent görcsösen tervezni. Csináld azt, amit szeretnél, és ne görcsölj: majd jön minden magától. Persze, jó dolog, ha az embernek vannak céljai, elképzelései; de fontosabb, hogy rugalmas és találékony legyen.

Kipanaszkodtad magad, oké

Hogyan tovább?

Mondjuk azután, hogy felsoroltad mid nem lesz. Sorold fel mi az amit szeretnél. Biztosan akarsz pl gyereket/családot vagy csak ez is a fejedben él a betáplált "Élet rendje" elméleted szerint? Valóban azzal az utazgatós munkával akarsz foglalkozni, vagy csak azért lebeg még mindig a szemed előtt, mert ebben látod évek óta az elvárt karrierszintet? És még lehetne sorolni

Ezektől kevesebb leszel, szerinted?

Neked így alakult. Haszbáld amid van. Találd meg ebben a csodát, nem egy illúzióban, amit ráaggadsz kifejezésekre, hogy 'gyereke van', például.

Jókat írtak előttem. Annyit tennék hozzá, hogy egyrészt ne higgy el mindent, amit látsz, és ne idealizáld túl mások életét (akiket olyan hű, de „sinen lévőknek” gondolsz, szintén küzdenek problémákkal – és akik tán a legjobban kiabálják a világba, hogy ők milyen boldogok, azok szoktak a legszerencsétlenebbek lenni), másrészt meg most, hogy felismerted a korlátaidat, koncentrálj az erősségeidre, és azok mentén alakítsd az életedet. Valószínűleg te pont olyan kislány lehettél, akire pl. az iskolarenszerünket tervezték, aki szó nélkül halad a mások által kijelölt úton. Ez eddig megkönnyítette az életedet, viszont a valóság az, hogy nem egyformák az emberek, így nem húzható rá mindenkire egy sablon életút. Szerencsére.

Mindenkinek, aki hozzád hasonlóan azt gondolja, létezik „egyetlen igaz út” az életben, és nyomasztja, hogy mások már hol tartanak azon, ajánlom az alábbi videót:

https://www.youtube.com/watch?v=9lhV6dK94ug