Volt mar olyan veled, hogy szeretnel valamit csinalni, de nincs kedved? Pelda lejjebb.

Attól, hogy nincs hozzá kedvem, mert nem muszáj, csak hobbi, és épp most kimerült a dolog, lehet,hogyy visszatér a kedvem...sőt, remélem, nagyon...

Nem sokan vannak, akik megállás nélkül elvannak egy hobbival, ezt hobbicsoportokban is látom

Ez nagyon nem a lustaság kategória. Lustaság az, ha már neki se állsz.

Írással, olvasással, filmnézéssel szoktam nagyon gyakran így lenni.

Idő - pipa. Kedv - pipa, hangulat - pipa, energia - pipa. Aztán ott ülök, megnyitom a szükséges programot hozzá és aztán csak nézem, ahogy villog a kurzor, vagy szemezgetek a könyvvel de nem nyúlok hozzá, vagy a millió plusz egy film közül végül az összesre csak a számat húzom (zenére is szoktam)

Ez valami más. Ha lusta lennék, el se jutnék addig a pontig, hogy rákészülve már majdnem nekikezdjek - de aztán mégse. De hogy miért...? Erre még én se tudtam rájönni, de nagyon utálom ezt az érzést. Sajna az utóbbi években gyakorlatilag mindig jelen van, ha csinálnék valamit. Ezért nem csinálok semmit (szórakozás, hobbi jellegűt) és csak mennek az órák, a napok, a hetek.... ki az ablakon.

Nálam például az van hogy már 3 éve egyedül vagyok nincs párom, és ez kattog folyton az agyamban.

Emiatt kedvetlen vagyok, sokszor az ágyból kikelni sincs kedvem. Jó persze megyek csinálom a dolgom, melózom, stb. De sajnos sokminden van amit szeretnék csak emiatt nem kezdek bele.

F36

Nekem az elötte valo macera az, ami aztàn lehoz a végén a cél elött.

Egyszoval talàn amikor a vàgy àtcsap kötelezö kènyszerbe hirtelen

Pl ha valamit külön meg kell szervezni hogy lehessen idöm helyem energiam csend akàrmi hozzà, meg ami közbejön elsimitom, égek a vàgytol hogy pl eljussak odài/ahhoz amit akarok, es mire lefutott minden macera es végre a jövö a jelen es megélhetem, azon a ponton meg màr azt erzem mintha kötelezö lenne es az megöli az egeszet.

Valamikor egy nyaralàssal is igy jártam. Idöpontszervezés, gixerek simitgatàsa, elötte plane betegség a nyakamba, gyors ki kellett heverni, bepotolni amikkel a betegseg miatt lemaradtam hogy ne csusszon az idöpont stb stb, erre mikor eljött a nap hogy be kène pakolni a böröndbe, kb az élettöl is elment a kedvem es nem akartam menni sehova. Be se pakoltam.

Ugyanigy pl olvasmànyokkal. Mire leszervezem hogy egy teljes nap csak az enyém lehet ès belevethetem magam, eljön az a nap es csak a szemezésig jutok a könyvekkel, mert megcsap az a most muszáj érzès mert csak mist vagy soha nem lesz rà egybefüggöen ennyi idöm (amikor olvasok olyankor lb könyveket olvasok ki, utàlok részletekben olvasni hogy ma 20 oldal holnap 50 es ezt heteken àt.mint amikor egy filmet tele nyomnak reklammal. Nem. Hanem egy nap 500 oldalas meg 70,100, mikot milyen es helo.

De másik pelda. Imàdtam sminkelni mindaddig mig az egyik munkahelyen kötelezö nem volt. (Szèpségipar).amikor kötelezö lett kb a tus is olomsulyu lett olyan nehezemre esett meegfogni is

9. vagyok

Azt el is felejtettem írni, amikor a barátom èrkezesére keszültem.(messziröl jött honapok mulva)

Extra tisztasag rend, magam csucsformàba hozni vissza, készülni meglepni kajàval stb stb, miközben ez mellett keményen tanultam is, alig volt nappalom ejszakam, erre mire megerkezett kapott egy zombi hullàt, a fàradtsàgtol meg valahogy hideg kimert közömbös is lettem, az az èrzès amikor pl hajnalban keltegetnek valamiért hogy felöled atomot is robbanthatnànak csak hagyjanak aludni. Na az komoly volt. Erre ö is csak kimeritett, termeszetesen egesz ejszaka vele is toppon kellett lenni, az lett az egeszböl hogy alig vàrtam hogy menjem màr. Pàr napot alig birtam ki vele.

Ahogy elment literszàmra ittam a vizet méregtelenitettem aludtam es aludtam.

Szoval a macera mindent megöl nàlam.